eLVáLT aPuKa

Az úgy van, hogy nem úgy dolgozom, mint a többség. Van úgy, hogy nappal dolgozom 12 órát, van úgy, hogy éjjel. Meg van úgy, hogy nem dolgozom egy-két napot. Ez azért jó, mert amikor nem dolgozom, mehetek elsőszülöttemért az oviba (bölcsibe) jó korán és estig együtt lehetünk 3-4 órát. És azért rossz, mert amikor meg dolgozom, akkor nem megoldható a láthatás. Így hát arra kényszerülök, hogy minden hónapban előre egyeztessek az Annyával, melyik nap tudok érte menni, mikor van szabad hétvégén, mikor láthatom.
Megtörtént ez az egyeztetés augusztus végén is. Elküldtem e-mailben az alkalmas időpontokat, köztük az egyetlen szabad hétvégém idejét is. Válasz semmi. Nem meglepő, mindig így van, ha elfogadja. Aztán pár nap múlva jön egy SMS, hogy tegyem magam szabaddá az egyik napon, mert a gyereket ortopédiára kell vinnni. Hát én ugyebár táncos majom vagyok, tehát, ha aszongyák, hogy HOPP, akkor én ugrok. Szabaddá tettem magam, mert mi az nekem? Elcseréltem a napomat az egyik kollégával. Telik az idő. Már az első hét el is múlt a hónapból, amikor jön egy e-mail, hogy a 15-i hétvégén nem tudom egész hétvégére elvinni, mert szombatra programjuk van. Írtam levelet, amiben vázoltam, hogy nekem nem öröm, hogy egyetlen egy szabad hétvégém van, főleg kín lenne, ha ezt is elbaszná nekem, különös tekintettel arra, hogy első szóra ugrottam, amikor neki kellett valami. Az volt a válasza, hogy mivel a nagypapának születésnapja van, ezért "sajnos" nem bír rugalmas lenni.

Én meg azon gondolkodom, hogy vajh a nagyfater random ünnepli a születésnapjait, hogy nem lehet előre tervezni 2-3 héttel?
Meg azon, hogy kicsit kissebb geciségi hajlandósággal lehetne-e esetleg-e netalántán(-e) azt a K szülinapot péntekre, vagy vasárnap délutánra tenni, hogy a gyerek ebben a hónapban is lássa a nagyanyját, akinek szerintem testi-szellemi fejlődése során a legtöbbet köszönhet ...