Ennek a libának teljesen elmentek otthonról, de még a villanyt is lekapcsolták. 

Mint azt ugye korábban leírtam, a gyámhivatalnál valamit elintézni, az nem egyszerű, mert előbb lepattintottak egy kerületi családsegítő alapítványnak, akikkel most ott tartunk, hogy a november első hetében általam kezdeményezett mediáció ügyében január 4-én (!!!) fog létrejönni az első személyes találkozó ... velem.
Gondoljuk csak végig ennek finomságát! Ha az illetékes velem 2 hónap alatt tud találkozni, akkor hogyan fog egy találkozót kitaposni az ellenérdekelt félből? És ha ez az egész piszmogás nem fog érni semmit (mert nem fog), akkor kezdhetjük újra a gyámhivatalban.
Addig marad érvényben, hogy a "gyermek láthatása a szülők előzetes egyeztetése alapján". Az meg az anya szerint az, hogy nem vihetem el.

Persze azóta másodszor is megvártam a srácot suli előtt, adtam neki egy új mobiltelefont, feltöltött kártyával. Anyám szerint egy óra múlva már ki volt kapcsolva a telefon.

Namost ebbe a - szerintem csak neki jó - rendszerbe anyuka belepiszkított. Végrehajtási kérelemmel fordult a kerületi kormányhivatal gyámhivatalához kapcsolattartási ügyben. Ebben az ügyben ugyebár a jelenlegihez képest neki csak akkor lehet jobb, ha a hivatal kimondja, hogy én nem láthatom a gyereket. No, de ahhoz azért elég súlyos dolgot kell tenni, hogy egy apát eltiltsanak a 10 éves fiától.
2 óra múlva lesz jelenésem a hivatalba és szétvet a kíváncsiság, hogy mire alapozza majd az érvrendszerét. Illetve arra is kíváncsi leszek, milyen arcot fog vágni, amikor mondok egy "All in"-t és megpendítem a gyermekelhelyezés módosítását.

Merthogy megfogom. Lehet, sírni fogunk még emiatt (akár összejön, akár nem), de ez a liba elment a falig.