Igazából sosem tudtam ezeken a dolgokon korrektül elmenni, de eddig éppen nem is érdekelt nagyon.

Nade! Ugyebár itt a ded, aki már elég nagy ahhoz, hogy esetleg kérdezzen, de sőt, ahhoz is, hogy saját koncepciói legyenek; én meg mit is mondhatnék?

Mert ki a búbánat a mikulás? Merthogy nekem valami Miklós nevű püspök rémlik, aki nevenapján piros ancúgban körbejárta a csóró gyerekeket és vitt ajándékot a kalucsniba. Ez eddig OK, de nincs tisztázva a prémes bolytos sapesz, pl. Vagy itt van ez a sarkkörön túli kecó, meg a finn túrista látványosság, meg Rudolf a piros orrú rénszarvas, meg a manók, akik manapság valószínűleg kicsi sárga, fekete hajú emberek lettek és a távol keletről szállítanak.

Merugye van olyan, hogy Télapó (Gyedmaroz???), aki kicsoda? Gondolhatnám, hogy a mocskos kommenisták az orosz télapót (sznyegúrocska hol maradt?) próbálták valahogy beprotezsálni a Jézuska helyet, ezzel is egy gyomrost küldve a klerikális reakciónak; de nem hiszem, hogy a kokakóla-mámorban fetrengő züllött nyugat ezt a nézőpontot magáévá tette volna. Márpedig télapó (nem véletlenül említém vala a Coca-Colát) ott is játszik.

Meghát a karácsony ... ugyebár keresztény kultúrkörben ez bizony a megváltó születésnapja, azért ünnepelik meg. Tudom én, hogy kismillió, erre az időszakra eső ünnep és rítus mosódott mára össze, de pont ez a gondom ... Mi a fittyfenét meséljek a gyereknek az egész marhaságról?

Hirtelen három dolgot látok kivitelezhetőnek:

1. Elkezdek neki mesélni Ádámtól, Évától és kihozom neki, hogy az egész, ami most van egy nagy katyvasz és már mindenki csak abban biztos, hogy vegyél drága ajándékot, mert az egész a pénz ünnepe.

2. Lelövöm a poént, hogy az ajándékot a szeretteinkől kapjuk és nekik adjuk, mindenki más meg bakaphattya, mert az egész egy nagy parasztvakítás, ami csak arról szól, hogy vegyél, vegyél, vegyél.

3. Elmondom neki, hogy ezeket már akkor sem értettem, amikor az ő korában voltam, azóta meg csak egyre több lett az opció, egyébként is szarjunk bele, mert az egész egy konzumálási fesztivállá csökevényesedett. Viszont szívesen mesélek neki össze nem függő dolgokat ez egész hajcihő különbőző részleteiről, ahogy én hallottam, meg eszünk édességet is, csak azt ne várja, hogy higgyek benne.

Aztán van, amit én biztosan nem tartok jónak:

4. Beadni neki valami történetet igaznak, mert egyrészt fél óránként fog ellentmondó történetekkel találkozni, másrészt ez nekem nem stílusom. Beállni a sorba a játékbolt (és édesség) előtt, exfeleséggel egymásra licitálni bazidrága és haszontalan csilli-villi játékok témájában, amit jó, ha egyszer elővesz.

Nagyon érdekelne, hogy ezt ki hogy oldja meg, vagy tartja jónak?