Na, ebben a dologban bűnös hanyagság terheli a lelkemet. Kifogásom lehet, magyarázatom, vagy mentségem semmi.

A mostani munkahelyem sajnos több, mint egy órányi békávézásra van az otthonunktól. Ez sajnos kihatott a hétköznapi láthatások megritkulására és keveset ártottam magam bele az iskolai dolgokba.

A srác nincs befizetve az iskolai étkeztetésre. Napközis, de nem ebédel bent. Lemegy a többi gyerekkel a kajáldába, de nem eszik, nem ehet, hiszen nincs befizetve. Anya nem fizette be, merthogy "úgysem eszi meg, akkor minek erre szórni a pénzt?".

Felmerült anya részéról, probléma, hogy túl rövid ideig vigyáznak délután a gyerekekre és ha neki csak pár perccel kell tovább bentmaradnia a munkahelyén, akkor már nem ér oda időben és a gyereket holmi családvédelmi hivatalba teszik letétbe. Erre azt gondolta megoldásnak, hogy ebéd után eljön a munkahelyéről, hazaviszi a srácot, majd visszamegy dolgozni és a 7 éves gyereket magára hagyja kb 5 órára. Namost ebből nem lett semmi, de azért elgondolkodtató, hogy ez az ötlet felmerült.

Nem annyira régen üzenetet kaptam az iwiwen. Azt írta a nő, hogy átvinné a srácot egy magániskolába, mert ebben a mostaniban borzasztó dolgok történnek. Olyanok például, hogy amikor a gyerek nem tudott viselkedni suliban, azt mondta neki az egyik tanár, hogy el lehet menni másik iskolába. Meg az a borzasztóság is megesett, hogy nem engedték büfébe (mert mindig van nála 500 forint), pedig elfogyott az otthon csomagolt sajtos kenyér, a ded meg éhes volt még mindig. Az iskolai szabályzat szerint pedig alsósok nem büfézhetnek. Ilyen borzasztóságok bírnak ebben az iskolában megtörténni. A magániskoláról meg majd a következő postban.

Aztán elérkezett a félévi szülői értekezlet napja. Mesélt már a gyerek az iskoláról, meg hazaküldött megmutatni való dolgozatokat is láttam. A szülői értekezleten sok mást is láttam. Próbálom sorban előszedni.

Amikor beültünk az osztályterembe, feltűnt egy falra akasztott cucc, amiben kis zsebek, a kis zsebekben meg számok voltak. Ezek a számok az osztály tanulóinak magatartás jegyeit hivatottak tükrözni. Hát az én fiam egyike volt a három legrosszabbnak, akiknek kettesük volt. Vagyis az üzenő füzetben szereplő figyelmeztetések (verekedés) itt is megjelennek. A dolog akkor kezdett megvilágosodni bennem, amikor sokadszorra pisszegtem rájuk, mert a gyerek, meg az anyja sustorogtak, röhögcséltek, miközben a tanítónő beszélt, tartotta a szülői értekezletet. Anyuka saját példáján tanítja a gyereket, hogyan is kell leszarni, ha valaki (kimondottan a tanítónéni) hozzánk (is) beszél. Hogyan várhatná el bárki is, hogy a gyerek viselkedjen órán, ha ez a példa van előtte?

Kezembe került a srác féléves bizonyítványa is. A végső konklúzió: jól megfelelt. Volt az osztályban három kiválóan megfelelt, meg a jól megfelelteknél valamivel kevesebb megfelelt. Kapott dícséretet olvasásból, meg szöveges értékeléseket tantárgyanként. Nem kapnak jegyeket (illetve én egy darabot sem találtam az üzenőfüzetben), csak százalékok, illetve kmf, jmf, mf eredmények. Ami ezekben az eredményekben nagyon zavart:

- féléves eredmény íráshasználatból 87%

- matek témazáró 78%

- úszás félévi szöveges értékelés: "úszása nem mélyvíz biztos"

- majdnem minden tantárgy szöveges értékelése kb arról szólt, hogy a gyerek értelmes, korához képest rendben van, de viselkedni nem tud.

És kurvára zavar, hogy az a HP azt hiszi, hogy az ő fia legjobb, legokosabb ... szeretném, ha az lenne, de nem az. És amíg elhitetjük vele, hogy ő már ügyes és okos és mindenkinél jobb, addig lehetősége sem lesz jobbá válni, merthát hova javuljon? Annak a szerencsétlen nőszemélynek minden apró tettében azt látom, hogy ezt erősíti. Valószínűleg nem szándékosan cseszik ki a fiával, hanem tényleg azt hiszi, hogy ez jó. Sorolhatnám, hogy megtanította sakkozni (megmutatta, melyik bábu hogy lép) és a srác azóta mindig nyer az anyja ellen sakkban, de bármilyen társasjátékban is. Nyilvánvaló, hogy a gyerek okosabb, mint az anyja (na, ezt talán még én is elfogadom). Bármikor elmondja fennhangon a gyerek előtt, hogy a tanárok milyen hülyék ezért, vagy azért. Nyilvánvaló, hogy anya okosabb, mint a tanárok (a gyerek, meg főleg, mrt ő még anyánál is okosabb). Ha az iskolában farsang lesz, de ha a fiú nem akar elmenni, akkor nem kell elmennie. Igaz, hogy pénteken, tehát iskolai napon lesz, igaz, hogy a tanárok szerint kötelező, de anya elintézi. Nincs semmi, amiért meg kéne szenvedni, amiért legalább három levegővételnyit ki kéne tartani valamiben.

Szülői értekezlet közben betoppant egy osztálytárs, aki éppen sakkversenyről jött. Sakkozni elvileg az én fiam is jár, de erre a versenyre valahogy nem ment el. Igaz focizni si jár elvileg, mégsem ment el az - egyetlen általam tudott - iskolaidőn kívüli focis elfoglaltságra.

Tudom, hogy ezek a dolgok önmagukban nem sokat jelentenek, de így együtt ...

Lehet, hogy a tanulmányi eredmények nem annyira rosszak önmagukban (más tészta, hogy a srác van annyira értelmes, hogy szín kitűnő is lehetne az eszétől), deannyira nem is jók, hogy feledtetnék az osztály legrosszabb gyereke státuszt. Lehet, hogy a gyerekek legnagyobb része nem kitartó, de akkor tessék presszionálni! (na, ez lesz most az én dolgom) Hogy a bánatba van az, hogy több hónap óvodai és iskolai úszástanulás után nem mélyvízbiztos a tudása? Hogy van az, hogy választ magának szakkört, aztán leszarja? Hogy tudom ezeket a nevelési elkúrásokat hétvégeken, meg pár nyári héten helyrehozni?

A többit majd a következőben, a magániskolásban.