Az exfeleségem a fiammal egy zsebkendőnyi - egy szoba, konyha, fürdőszoba - kecóban laknak. Ez ugye, nem jó. De amint beköltöztek, lett egy macskájuk ... aztán az elvándorolt ... aztán lett mégegy ... aztán az is eltűnt, úgyhogy lett egy harmadik. No, ez a harmadik már úgy lett beadva a gyereknek, hogy a második előkerült egy állatkórházból. Végülis cirmos mindkettő. Namost ez a legutóbbi macska nem egy gyermekbarát modell. Gondolom ez lehetett az oka, hogy az anyja mégis cukimuki, szőrös babusgatnivalót akarván a gyereknek, vett neki egy aranyhörcsögöt. Hát ez betrafált, azóta is Hörike az állandó favorit. Mondjuk az etetés, meg a kialmozás már nem pálya a gyereknek, pedig szoktam mondani neki, hogy nem az az állat gazdája, aki simogatja, hanem aki eteti, meg gondozza ... nem hatja meg.
Lassan költöznek egy új lakásba. Közelebb hozzánk (no, nem miattunk), másfél-két szoba is lesz talán, meg rendes fürdőszoba nagy káddal. S hogy a gyerek is kellően lelkes legyen, már bírja az anyja ígéretét, hogy költözés után kapni fog egy patkányt. Vivát! De mindez túró, mert ma új felhangokat hallottam ki a régi harmóniából: ha a gyerek akkora lesz, hogy egyedül el lehet engedni iskolába, meg ilyesmi, kapni fog egy kutyát.
Ez a város nemzetközi mezőnyben is felülreprezentált felelőtlen kutyatartókkal ... hát miért kell ezt nekem családon belül tudnom? A gyerek nem tehet róla, én is kutyát akartam még kétszer ennyi idős koromban is, de azért vannak az embernek ősei, hogy a kötelesség- és felelősség érzet kialakulásáig rendre hárítsák ezeket a dolgokat. Persze, mit várok ... áhhh!
Volt a héten még egy jó húzása: előre megbeszélt időben mentem, hogy pár órára elviszem a srácot játszóterezni, fagyizni, ilyesmi. Érkezem, néma csönd, semmi mozgás, elszáradt szomszédok kihűlt tetemét hordja a szél. Mobilra kaptam s legott ki is derült: ők most az Árkádban ügyintéznek. Ennyi. Se egy bocs, se egy neharagudj, vagy egy "dehülyevagyokszorri". Öt villamosmegálló és én is ott voltam, éljen! Legalább láttam a fiamat. Mondjuk, most itt szuszog mindkét vakarcs a másik szobában; bírják egymás pofáját : )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
whale 2008.08.05. 06:42:28
Indulás előtt kellett volna. Ne legyél már ilyen naiv, gyámoltalan bazmeg.:) Lehet, hogy te még mindig nem engedted el anyut érzelmileg?! Értsd meg, anyu lexarja, hogy mi van veled, egy kicsit sem fogja hozzád igazítani az életét. Nem, ha megbeszéltétek, akkor sem. Talán idővel.
csipiketörp · http://lakatnelkul.blogspot.com 2008.08.12. 23:36:23
Apa pedig naiv és jóhiszemű. Merthogy még mindig magából indul ki. Majd kinövi úgy nyugdíjas korára talán. :-)
Az érzelmi elengedéshez nem tisztem hozzászólni. Csak szolídan röhögök a feltételezésen. :-)
whale 2008.08.13. 14:53:02
Mondom én, hogy te vagy újanyu.:))
HA jót akarsz magadnak és egy csepp eszed van, mindent megteszel, hogy apu minél többet láthassa a kölykét.
Ha megpróbálod korlátozni ebben akármilyen szolid módon, hosszútávon biztosan öngólt rúgsz. Sok szerencsét...:)
leha 2008.08.14. 18:39:16
Hogy én nem engedtem el érzelmileg? Hahaha ... erre nem tudok mondani semmit, ami elég frappáns lenne : D
whale 2008.08.15. 14:54:09
Namostan, mégis mit vártál, he? Hogy a válással egycsapásra minden addig felhalmozódott feszültség, indulat, gyűlölet elfelejtődik és kezdetét veszi egy hiperkorrekt kapcsolat? Sokat kell azért dolgozni. Kivéve, ha te hagytad ott anyut, mert azt egy nő sohasem bocsájtja meg. Akkor sem, ha ő is félreqúrt már és alig várta, hogy veled vége legyen.
"Hogy én nem engedtem el érzelmileg? Hahaha ... erre nem tudok mondani semmit, ami elég frappáns lenne : D "
Pedig nagyon úgy csinálsz. Tudod, mondtam már. Mindegy mit ugatérozol, az számít amit teszel. Ha te még mindig hiszel anyunak, akkor szerintem teljes joggal tűnik úgy, hogy még mindig nem szakadtál el tőle. Nem, akkor sem, ha közben újanyunak egy szakajtó gyereket csináltál akár...:))