... mondjuk éreztem, hogy ennyire nem lesz egyszerű és persze megint igazam lett.

Próbálok a tényekre szorítkozni, csak arra is figyelnem kéne, hogy egy kívülállónak, vagy nekem magamnak 10 év múlva pont ugyanúgy érthető legyen a sztori, mint most.

Szóval ... Volt a "Dominik-ügy". Ahogy a hallottakból levettem, sok szülőnek volt baja vele, hogy ez a kiskrapek sok gyerekkel verekedett az ovis csoportban. Én is hallottam Bálinttól róla, de ez a dolog nem töltötte ki a mindennapjait. Ha megkérdeztem, mi történt az oviban, vagy honnan szerezte valamelyik kék foltját, elmesélte.

Pénteken, mikor - nem kis, nem zökkenőmentes szervezések után - ott áltunk a ház előtt talpig gálában és idegbajban, kiderült, hogy még az oviban van a gyerek is, anyuka is. És az ok, a Dominik-ügy volt.

Bálint anyjának feltűnt, hogy aggresszív a gyerek otthon (nálunk, maminál, nem az ... sőt!). Kombinálni kezdett - gondolom - és az ovifolyosós pletykákkal összetéve már meg is volt, hogy mi az oka a renitens viselkedésnek. No nem csak a piros csoport legfiatalabb tagja lett ám feketeseggű a szülők szemében, hanem rögtön az óvónők is. Volt feleségem tudni véli, hogy a kis Dominikot fakanállal veri az anyja (ezt Bálintnak is elmondta), hogy amikor a szülők azt mondták, hogy elvitték a kölyköt nevelési tanácsadóba, akkor nem is mondtak igazat, mert a tizenhat éves bátyja vitte el, de nem is csináltak ott semmit. Szóval tudni vél dolgokat. Én meg nem tudom, hogy honnan a picsából tudná ezeket?

Az óvónőknek is sok volt a rovásukon: pl azt mondták - állítólag - a gyerekeknek, hogy üssenek vissza, ha megütik őket; meg magukra hagyták a csoportot (dadus, vagy nagyobb gyerek felügyelete mellett) és állítólag még a csoport - szülők által befizetett - pénzéből is sikítottak. Ami meg az én gyerekemre is súlyosan hatott: nem engedték neki a macikáját bevinni az oviba, erre vezethető vissza az éjszakai bepisilés (mondanom sem kell, ki szerint).

Mikor végre hozzájutottam elsőszülöttemhez, megkezdtük a hétvégét. Valamikor eközben jött az SMS, hogy ha visszük vissza Bálintot, beszélnünk kéne 5 percet. Mondtam, jó. Beszéltünk. Lett az 10-15 perc is (ez csak azért fontos, mert bazi meleg volt és a 6,5 hónapos lányom kint volt a kocsiban). Ekkor mondta el a saját verzióját a történetről, illetve azt, hogy ő beszélt az óvodavezetővel, hogy át akarja rakatni a gyereket másik csoportba, de én is menjek be mindenképpen, hogy hassak oda, hogy tényleg rakják át. (ebben az uccsó mondatban ronda sok "hogy" lett hirtelen. mindegy, így marad)

Én meg úgy gondoltam, hogy bemegyek, de nem azért. Egyrészt régóta ismerem már a nőt, ezért ha egy idegen szembejőve az utcán mond valamit, nagyobb eséllyel hiszek neki, másrészt a gyerekemet ilyen szinten érintő kérdésben ha lehet, első kézből tájékozódnék. Illetve az sem elhanyagolható szempont, hogy a Mamihoz menetkor Bálint mesélt egy-két dolgot az autóban, amiről kiderült, hogy azért annyira ő sem patyolat tiszta a verekedés témában (kit érdekel? 5 éves, fiú és egy 4 éves másik fiú az ellen. rendezzék le : ), másrészt koránt sem mond el mindent az anyjának erről a dologról.

Tehát bementem. Rögtön hétfőn. Beszéltem először az óvónővel.

Elmondta, hogy ha Dominik nem verekszik valami véletlen folytán, akkor a fiam és a cimborája addig piszkálja, hogy mégis. Elmondta, hogy valóban, a Dominikkal vannak, voltak gondok, de már változik. De az a  változás nem megy egyik napról a másikra. Azt is mondta, hogy az "üssetek vissza" dolgot valamelyik gyerek hozta otthonról.

Asszem, ezeket mondta dióhéjban.

Aztán beszéltem az óvodavezetővel, akinek a legfontosabb az óvoda jóhíre volt és aki minden bekezdés végén oda lyukadt ki, hogy szerinte itt a nevelőkkel van probléma és ezen fog változtatni. Érdekes módon soha - de komolyan, nagyon soha - nem nézett a szemembe. Mintha a mellettem lévő üres széknek beszélne, pedig nem volt kancsal.

Én mindkettőjüknek elmondtam, a fiam anyja arra kért, hogy jöjjek és hassak oda, de én nem akarok odahatni. Én tájékozódni szeretnék és nem gondolom jó megoldásnak, egy négy éves gyereket megrángatni, illetve többször elmondtam az óvodavezetőnek, hogy én se pro, se kontra nem kívánok hozzászólni a nevelőkkel kapcsolatos meglátásokhoz, mert azok közül csak a macika - nem teljes, csak alkalmankénti - kitiltásáról tudok, a többi nekem csak szófiabeszéd.

Az oviban tett látogatásomkor elhangzottak bizonyos részletei, valamilyen csatornán eljutottak a volt feleségemhez, ami hirtelen e-mail írásra sarkalta. Íme:

szia,

beszéltem Zsuzsával, az ovivezetővel.
két dolgot szeretnék tőled kérni. ha már így sikerült, és te vagy Bálint apja, én meg az anyja, próbáljunk már mindketten egy oldalon állni, legalább ebben az esetben.
ha meglátásod van Bálinttal kapcsolatban - pl. nem szeretnéd még, h suliba járjon, akkor nekem mond és ne az ovivezetőnek olyan formában, hogy "nem értesz egyet ezzel". azért kérem, mert marhára nem szánsz időt arra, hogy beszéljünk Bálint dolgairól - ja, mégis 5 percet az ajtóban, miközben a másik gyerekedet főzöd az autóban... azt gondoltam, hogy túl tudsz lépni ezen a  vasárnapi apuka szinten, de nem. ha van időd, kedved, akkor mész érte, ha nincsen, akkor hetekig majd csak lesz valahogy szinten beesel egyszer-egyszer. nincs ritmus, feltűnsz-eltűnsz.
két dolgot azért tudatosíts magadban:
igen, a Te gyereked is, de jogilag én képviselem / felügyelem egyedül. ha én szakemberek bevonásával / véleményére alapozva úgy gondolom, hogy szerintem az iskolában a helye, hidd el, akkor menni fog. ha a szakemeberek azt mondják, maradnia kellene, akkor maradni fog még.
ha még a saját életedet sem tudod irányítani, illetve látva az eddigi ténykedéseidet minden féle oldalról, csak sodródsz az árral, arra én nem tudok "alapozni" és nem is akarok. azt gondolom, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy jó kapcsolatotok legyen Bálinttal, holott személy szerint nekem hátamra púpnak...

így megkérlek arra, ha szólok neked (mondjuk, gondolhatod, h ez volt az utolsó, mert nem látom, h felnőttél volna ehhez a feladathoz / illetve elég szomorú, hogy egy csoport 90%-nak a szüleinek ezek problémát jelentenek, és neked nem), h probléma van, akkor Bálint érdekeid képviseld és ne a saját véleményed mond el olyasmiről, amit kettőnknek kellene megbeszélni - már csak azért sem, mert abszolút nem vagy ezzel a helyzetbe képben - mint kiderült.

próbálok úgy állni hozzá,. hoyg lehet rád számítani ilyen problémáknál, de most is azt mutattad be, jobb kihagyni ezekből. "csak azért mész be, mert én küldelek" én egy ilyen tartalmú mondattal meg nem égetném magam...

Válaszoltam rá, mert egy kcsit azt éreztem, hogy a kurva anyját, de az eszemmel tudtam, hogy kár a bitekért:

ha meglátásod van Bálinttal kapcsolatban - pl. nem szeretnéd még, h suliba járjon, akkor nekem mond és ne az ovivezetőnek olyan formában, hogy "nem értesz egyet ezzel".

Ahogyan ezt mondtam is neked, de te nem szántál egy mondatot sem arra, hogy én miért is akarom, hogy később menjen iskolába. Tudom, szerinted én ilyet nem is mondtam. Segítek: akkor volt, amikor felhívtam a figyelmed, hogy idén semmiképp nem mehet iskolába a törvény szerint (erre akkor az volt a válaszod, hogy nem is akartad az idén küldeni, pedig nekem előtte való hétvégén még azt mondtad).

azért kérem, mert marhára nem szánsz időt arra, hogy beszéljünk Bálint dolgairól - ja, mégis 5 percet az ajtóban, miközben a másik gyerekedet főzöd az autóban

Mint a fenti is mutatja (meg a pár év tapasztalatom veled), te nem az az ember vagy, akivel meg lehet beszélni dolgokat. Te kijelenteni szoktál dolgokat.

5 percet te kértél, és te kérted, hogy akkor, amikor visszaviszem Bálintot.

... azt gondoltam, hogy túl tudsz lépni ezen a  vasárnapi apuka szinten, de nem. ha van időd, kedved, akkor mész érte, ha nincsen, akkor hetekig majd csak lesz valahogy szinten beesel egyszer-egyszer. nincs ritmus, feltűnsz-eltűnsz.

Tudod én nem kapok családi pótlékot és fizetem a gyerektartást, nem kapom. Ezzel együtt nem gondolom, hogy neked méznyalás az élet, de óva intenélek attól, hogy te ezt gondold rólam. Én munkáért kapom a fizetést.

Ha nagyon elgondolkodom, jutnak eszembe olyan időszakok, amikor (az alvást nem számítva) több időt töltött velem a gyerek. Azt hiszem, lesznek is még ilyenek, de ne gondold, hogy ez nekem teher!

igen, a Te gyereked is, de jogilag én képviselem / felügyelem egyedül. ha én szakemberek bevonásával / véleményére alapozva úgy gondolom, hogy szerintem az iskolában a helye, hidd el, akkor menni fog. ha a szakemeberek azt mondják, maradnia kellene, akkor maradni fog még.

A bíróság nem állapított meg kizárólagos felügyeletet, ezt ne felejtsd el! Jogilag mi elváltunk, a gyerek nálad lett elhelyezve, de mivel a felügyeletről döntés nem született, az közös maradt. ettől függetlenül, kizárólagos felügyeletet kaptál volna is, a gyerek életét döntően befolyásoló döntéseket (pl iskolaválasztás) együtt kell meghoznunk. Ha valamiben nem értünk egyet, bármelyikünk kezdeményezheti és a gyámhivatal fog döntést hozni. Én olvastam a családjogi törvényt és értettem is.

Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy én mindenáron huzakodni akarok veled, de mielőtt ilyeneket írsz, tájékozódj! És biztos lehetsz benne, ha úgy érzem, valami ellenkezik Bálint érdekeivel, nem fogok csendben ülni.

Ha már olyan sok szakember ismerősöd van, kérdezz családjogászokat közülük. Ha meg iskolapszichológus, nevelési szakember is van köztük, akkor vidd el hozzájuk Bálintot, ne essenek abba a hibába, hogy elmondás alapján kelljen véleményt formálniuk. És ha mindezt meg is teszed, írásban kérd a véleményüket és azt mutasd meg nekem, ne elmeséld, hogy mit mondtak, ha kérhetem.

így megkérlek arra, ha szólok neked (mondjuk, gondolhatod, h ez volt az utolsó, mert nem látom, h felnőttél volna ehhez a feladathoz / illetve elég szomorú, hogy egy csoport 90%-nak a szüleinek ezek problémát jelentenek, és neked nem), h probléma van, akkor Bálint érdekeid képviseld és ne a saját véleményed mond el olyasmiről, amit kettőnknek kellene megbeszélni - már csak azért sem, mert abszolút nem vagy ezzel a helyzetbe képben - mint kiderült.

Én már túl sokat tudok rólad ahhoz, hogy a te véleményed alapján én bárki előtt is exponáljam magam. Nekem nem égő veled egy oldalon véleményt alkotni, ha az én véleményem egyezik a tiéddel, de amíg nincs megbízható információm (az ovifolyosós anyuka-hírlánc nem megbízható információ forrás), addig a te bemondásodra a legkevésbé sem fogok valakit megtiporni. Ha mégis neked volt igazad, sajnálom; nézz magadba, mi mindennel sikerült elérned évek alatt, hogy több hitelt adok az utcán szembe jövő idegennek, mint neked.

"csak azért mész be, mert én küldelek" én egy ilyen tartalmú mondattal meg nem égetném magam...

Nem csak azért mentem. Azért mentem, mert első kézből szeretem hallani az információkat. Amit mondtam, pedig azért mondtam, hogy az óvodavezető érezze, hogy te elszánt vagy ... és ne higgye  azt, hogy az én megjelenésem téged hivatott nyomatékosítani

a legjobbakat:

Erre is írt, de ahhoz már nincs türelmem. Kb a kötőszavakon és írásjeleken kívül mindenbe beleköthetnék. És a fele írás arról szól, hogy indirekt módon elismeri korábbi hülyeségeit. De a legszebb, hogy ezt észre sem veszi : )