Tegnap mentem gyerekért oviba. Fagyizásos játszótérremenéses délután. Fel voltam készülve ... de nem mindenre. Merthogy játszónadrág, hempergő pulóver, dolgozós cipő volt nálam ... da arra nem bírhattam felkészülni, hogy a srác anyja új cípő címén egy pár négyszemélyes versenykajakot vesz a gyereknek.
Jobb oldalon az a cipő, amiben végig szórakozta a délutánt a játszótéren. Méretét tekintve 26-os, és kb fél centivel hosszabb, mint a gyerek lába. Bal oldalon pedig az a cipő, amit az anyja vett neki; méretére nézve 30-as.
Mit tehettem volna? Felajánlottam, hogy veszek inkább én egy cipőt a srácnak, ezt meg tegye félre vagy két évre. Erre jött ma egy SMS, hogy majd ő vesz, de hát ő lerajzolta, meg megkérdezte és a gyerek egyébként is azt mondja, hogy jó. Dehát ugyebár nem jó, ez tény. Hogy miért nem jó, az meg kit érdekel? Sőt, az sem érdekel, hogy elbaszta-e valaki. De nehogymár a fiam szívjon, ha én elbaszok egy cipővásárlást!
Mit tehettem volna? Felajánlottam, hogy veszek inkább én egy cipőt a srácnak, ezt meg tegye félre vagy két évre. Erre jött ma egy SMS, hogy majd ő vesz, de hát ő lerajzolta, meg megkérdezte és a gyerek egyébként is azt mondja, hogy jó. Dehát ugyebár nem jó, ez tény. Hogy miért nem jó, az meg kit érdekel? Sőt, az sem érdekel, hogy elbaszta-e valaki. De nehogymár a fiam szívjon, ha én elbaszok egy cipővásárlást!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.