Na, ezt megint le kell írnom, mert érzem, hogy nem maradhat a dolog annyiban. A nyári szünet közeledtével volt feleségem előre bocsájtotta, hogy júliusban végig a nagymamára (az én anyámra) bízná a srácot, és augusztusban is két hétre.
Ezek után egy héttel ezelőtt közölte, hogy akkor ők most elmennének egy hétre nyaralni, majd négy hét a maminál, aztán egy hétre elhozza és utána újra négy hét a maminál. Erre visszakérdeztem, hogy hát az augusztusról máshogy volt szó. Hazamentem, meghánytuk-vetettük a dolgot és amikor visszatértek nyaralásból (és én vittem a srácot a mamihoz a vasútállomásra), megkértem, hogy legyen szíves a nyár közepi egy hétből (már amikor nem a nagymamánál van a srác) három hetet csinálni.
Rögtön vittem is neki alternatívaként egy nyári napközi elérhetőségét, ami 100 méterre van tőlük. Indokaim pedig a következők voltak: Anyám sajnos nem az az ember, aki időben szólna, vagy panaszkodna, ha túl nagy rajta a terhelés. Nem, ő ha főzött háromféle kaját és az unokája (bármelyik) az ebédlő asztalnál ülve kitalálja, hogy neki a negyedik féle kell, akkor anyám felpattan és megcsinálja. Ebből kifolyólag kétszer négy hét még egy unokával is erős, márpedig neki három van. A nagymama 70 éves éppen és én nagyon szeretném, ha jutna még belőle a lányoknak is.
Biztos vagyok benne, hogy a gyereknek inkább válik épülésére, ha a nagyanyjánál tölti az időt, mintha minden kontroll nélkül fér a tévéhez és a számítógépes játékokhoz, meg nekem is nagyobb mozgásterem van beosztani a szabadságokat, hogy mikor tudok én is ott lenni, de azt hiszem, ez így jobb. És most azt a magától értetődő dolgot még elő se vettem, hogy ez alatt a közel két hónap (most már csak másfél) alatt én természetesen továbbra is az anyjának fizetem a gyerektartást ... pedig abból is tudtam volna valami nyári tábort rittyenteni.
Na, mindegy is ... csak ezért akartam leírni, mert tudom, hogy valahol, valamikor ez még a fejemre lesz olvasva én meg simán az a fajta ember vagyok, akinek az az első reakciója, hogy biztos én basztam el ... hát hogy akkor már ne a múlt ködéből kelljen az érveimet előszedni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.