eLVáLT aPuKa

A legutóbbi eset után azt csináltam, hogy a maminál (azt hiszem, nem egyszerre mentünk, tehát ott találkoztunk) félrehívtam a srácot és elmondtam neki, mi volt a problémám és milyen megoldást látok én.

Nos a megoldásom az volt, hogy én az anyjával többet nem egyeztetek, de még nagyon a kapcsolatot sem kívánom tartani. Ő, mivel a fiam, részt vehet az életünkben bármikor, amíg az én (mi) szabályainkat betartja (ezzel mondjuk sosem volt gond. legalábbis nem több, mint bármely gyereknél). Részt vehet, de én soha semmit nem fogok többet forszírozni, nem fogok semmit tukmálni és nem fogok programot szervezni kimondottan neki. Ha megyünk valahova, ahova ő is jöhet, ahova el tudjuk vinni, akkor szólok; ha van kedve jön, ha nincs (nem ér rá), akkor nem. Ha át akar jönni hozzánk (10 perc sétára lakunk), szóljon (hogy otthon vagyunk-e) és jöhet.Ennyi.
Ez a dolog működött is mostig. Mert hát mi is történt? Kaptam vasárnap egy SMS-t a fiamtól, hogy mikor megyünk? Há' mondom, hova? Hát a mamihoz. Na, mondom jövő csütörtökön, ha közbe nem jön valami.

Azt azért tudni kell, hogy a nagyobbik lányom egy éve folyamatosan középfül-gyulladással és mindenféle szenved. Alig vártuk a jó időt, amikor a megfázások, takonykórok alább hagynak, hogy végre 5 percig egészséges legyen és kivehessék a manduláját. Most eljött végre a perc és kedden kiveszik, szerdán hazaengedik és ha nincs semmi gebasz, csütörtökön megyünk a mamihoz.

Ugyebár az eggyel ezelőtti postban leírtak óta én az anyjával soha nem egyeztettem. A hosszú távú terveket meg a gyerekkel sem, mert 10 évesen lövése nincs még arról, mi lesz 1-2 hét múlva. Az anyja elvileg egyeztetett az én anyámmal, hogy a gyereknek mikor milyen nyári programja lesz (ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy leadott egy listát arról, hogy melyik az a 3-4 hét, amit a gyerek nem a nagymamánál töltene). Hogy kettőjük közül ki hibázot, ki nem volt egyértelmű, vagy ki felejtett el valamit, az engem ugye ... hogy is mondjam ... elég nekem a saját bajom.

És akkor ma, amikor a legkisebbel a játszótéren voltam, csörög a telefon. A fiam anyja elővezette, hogy

- ezután egy hónapra előre szeretné a programot

Hol érdekel engem, hogy ő mit szeretne? Amikor még rendszeresen egyeztettem vele, arra volt jó, hogy kibabráljon velem.

1, 2, 3, 4, 5, 6

És ha nem adom le, akkor mi lesz? Nem vihetem el? Ha nem lenne szüksége szabadidőre, már régen megoldotta volna ezt is.

Ahhoz meg pont semmi köze, hogy nem tudtunk volna részletes programot leadni, mert az egész családnak (nagyszülők inkluzíve) egy hónapja csuriban van minden ujja, nehogy megint megköhögősödjön a nagylány a műtét előtt, mert akkor harmadszor is újra kell írni a nyári szabadságolási terveket.

- ... mert Bálintnak mekkora kínszenvedés a négy fal között

Tudom én azt. Mi kétszer annyian lakunk egy nagyjából ugyanakkora, majdnem ugyanolyan lakásban. Mindemellett semmi akadálya annak, hogy a tíz éves srácot feltegye a távolsági buszra a nagymama meg majd leszedi róla 1,5 óra múlva. (nem, ez nem veszélyes)

- és mellesleg azt szeretné, hogy emeljem a gyerektartást, mert eddig keveset emeltem és azt is régen.

Na, ez ugye érdekes kérdés. Ha szigorúan veszem, akkor ugye a fizetésem felét kell a három gyerekem közt szétosztani (a bírói gyakorlat szerint). Ha ezt nézem, akkor némely hónapban valóban fizethetnék 3 ezerrel többet, más hónapban meg pont rendben lenne minden.
Ha azt nézem, hogy jelen pillanatban 1,5-szer keresek annyit, mint amikor elváltunk és megegyeztünk a gyerektartásról és közben 1,5-szer annyit is fizetek, mint amit akkor megbeszéltünk ... akkor nem tom, mi van.
Ha azt nézem, hogy - a srác a babakötvény előtt született - születése óta egy megtakarítás jellegű életbiztosításba fizetek kb 1/3 gyerektartásnyit, amely életbiztosításnak a fiam a kedvezményezettje ... ésdefőleg! szándékom szerint (egyelőre így gondolom), a hozamokkal megpúpozott összeget majd valamikor nagy korában szintén ő kapja meg, miközben a két lánynak ilyen megtakarítást sajnos még nem tudtunk elkezdeni gyűjteni ...

- aztán mondta azt is, hogy én ne fikázzam a gyereket, mert miattam nem szeret velünk lenni

Hát, szó, ami szó, a legutóbb, amikor a maminál voltunk, beszéltem vele. A dologhoz tudni érdemes, hogy iskolában feladták nekik a Lassie hazatér-t és anya megüzente, hogy szeretné elkérni a maminál lévő példányt (ez ugyebár az én könyvem). Ez után a srác egy hetet eltöltött a maminál és amikor újra mentünk, kiderült, hogy egy fejezetet sem sikerült elolvasnia a könyvből. (A könyvet nyilván anya olvassa el és az olvasónaplót is ő írja majd.) A párom elkezdte forszírozni, hogy ezt inkább ne. Ez úgy nézett ki, hogy a három gyereknek felolvasta az első (vagy első két?) fejezetet és megbeszélték, hogy a következőt majd Bálint olvassa fel. Ha nem is ír belőle olvaónaplót, legalább olvassa el személyesen. No, vacsora után a fiam hamar lelépett az asztaltól, majd a következő fél órában ... nem csinált semmit. Nem számítógépezett (mert nem hozta magával az anyától kapott netbookot), nem nézett tévét és még a gyerekszobában sem csinált rendetlenséget ... és nem is olvasott. Egy betűt sem. És akkor én próbáltam valami hegyibeszéd-félét. No nem olyan, amíg én vagyok a főnök, azt csinálod, amit mondok tipusút (ugyebár említettem, hogy én többet ezért a dologért nem kepesztek). Inkább csak a véleményemet mondtam el. Elmondtam, hogy az, amit ő jelnleg letesz az asztalra (nem értem, magáért), az sajnos a melegvízre sem lesz elég. Nem azért, mert rosszak a jegyei (volt két ötöse, talán hármasa is, de a többi négyes), hanem mert nem tesz semmit. Nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen abban, amiben szar. Nem tesz semmit, hogy még jobb legyen abban, amiben jó. És bizony nem bírtam kihagyni azt sem, hogy kövér. Sajnos az. Szakemberek szerint én is vitathatatlanul túlsúlyos vagyok, pedig egymás mellett úgy nézhetünk ki, mint az Up! két főszereplője. Nem mondtam, hogy eztán majd máshogy lesz, nem készítettem neki edzéstervet, vagy diétát. Elmondtam a véleményemet és a témákkal kapcsolatos tapasztalataimat. Hát így fikáztam. Ja, hogy nem szeret már velünk lenni. Hát, nem így tapasztalom, de ha igen, hát ne jöjjön, nem erőltetem. Már nem.

- aztán volt olyan is, hogy szerinte nem volt fair még két gyereket csinálni, majd utána esetleg erre hivatkozva nem emelni a gyerektartást (nem hivatkoztam rá. eddig még nem), mert Bálint volt előbb és ha nem telik többre, akkor nem kellett volna több gyereket bevállalnunk.

Na, most, hogy így pontokba szedtem, fel is szaladt a szemöldököm. Ott és akkor - játszótér, anyukák, gyerekek - éppen azon voltam, hogy az első felütésre (ti. adjam le a programot), ne kezdjek el üvölteni a telefonba, hogy "Há' hóóóóóógyne! Levegőt se vegyél addig!". Szóval most így tiszta fejjel ez az, ami leginkább odabasz.

- az már csak amindközönséges hétkoznapi kommunikáció része nála, hogy 

• • mindenki szerint gáz, amit csinálunk. Hogy ki az a mindenki és honnan tuják, hogy mit csinálunk? (a rokonokon kívül nincs közös ismerősünk. Aki volt, azzal ő már nagyon régen összeveszett. A rokonok? Hát ő jelenleg a saját családjával sem jár össze*)
  • a jogász kollégája apja majd képviseli őt a bíróságon. Ezekről a kollégákról azt kell tudni, hogy érte mindig mindent megtesznek a kollégái. Akár a lakás árának felét is kölcsönadják (én csak a másik felét adjam oda). Megteszik ezt akkor is, ha ő 10 kilóval ezelőtt sem volt bombázó. Ezek a kollégák aztán minden beszélgetésben csak keresztnéven vannak emlegetve. Amikor először találkozol vele és azt hallod, hogy "Laci azt mondta ...", "András elintézte ...", stb, akkor először kívülállónak érzed magad, mert ezek a nevek nem mondanak semmit. Aztán később hülyén érzed magad, mert tudod, hogy nem vagy kívülálló, de a nevek nem mondanak semmit. Biztos nem figyeltél, amikor pár napja elmesélte, ki a Laci és ki az András. Aztán amikor már régóta lógsz vele és régóta zavar ez a dolog, elkezdesz figyelni és szemet szúr, hogy nem, soha nem hangzik el, ki az András és ki a Laci. Nem, András és Laci nem jönnek el kicserélni a villanykapcsolót a fürdőszobában, nem intézik el soron kívül a szabadságot, semmit. Homályos ígéretek maradnak. Még nem tudom, kik ők. Lehet, hogy két létező arc, akiket látásból ismert és mivel egyszer valahol mondtak olyat, ami valahogy őt támasztotta alá, ezért elkezd rájuk barátként hivatkozni, vagy kőkemény tudatossággal készít magának képzeletbeli barátokat? Mindegy is. Igazából leszarom :)

* anyukámnak azt mondta, hogy azért nem megy a gyerek az ő szüleihez, mert nem érzi ott jól magát. A gyerek viszont - a hazugságról nem tudott, vagy elfelejtette - azt mondta, hogy dehogynem érzi ott jól magát, csak anya éppen össze van veszve a szüleivel vagy egy éve.