eLVáLT aPuKa

Na, most teleszaladt a zsákom. Nem pont azzal, amit ebben a postban fogok írni, hanem azzal a kb három nagyobb témakörrel, amiből mindből egy-egy postot fogok mindjárt iderittyenteni.

Az első lett a macska. Időben is az első, meg ez az, ami legkevésbé kavart fel. Említettem már ugyebár, hogy kutyát kapott a srác. No nem komolyat, csak egy törpe pincsert ... vagy valami ehhez hasonlót. A megfelelő típusválasztással sikerült megoldani a sétáltatás problémáját is: a lakásban próbálják alomra szoktatni.

Ami kicsapta a biztosítékot: a macskának sajnos mennie kellett, mert nem jött ki a kutyával. Egy állatot elpaterolt anyuka, mert az ragaszkodott a korábbi státuszához!

Ami kellemesen meglepett: a fiam éppen velünk volt a nagyszülőknél, amikor az anyja telefonon közölte, hogy a macska menni fog és a gyerek tényleg szomorú lett. Nem rajongott a macskáért, de a hírre kicsit elszonytyolodott. Nem mondom, hogy életre szóló traumát okozott neki, de érted ...

Mire nem jó a BKV?! Az ember találkozik alsóbb néprétegekkel ... :D

No, félre a pikírt nagyképűséggel!

A buszra felszállt két fiatal nő, két fiam korabeli gyerekkel. És a pofám leszakadt: a két gyerek egyrészt elég neveletlenül hangoskodott, de nekem mostanában ez már megszokott. Ami kiverte a biztosítékot, az a téma volt. A kölykök szövegéből nyilvánvalóvá vált, hogy láttak már pornót. Röpködtek a pinák, meg fütyik (nem, még nem faszok), meg a bekapta, meg a satöbbi.

Egyrészt feltolult bennem egy halk "kurva anyátok!" ami nem a kölyköknek, sokkal inkább a felmenőiknek szólt, másrészt eszembe jutott, hogy lassan én is felkészülhetek a felvilágosításra. Azdeszéplesz!

No vajon, mit kapott elsőszülött magzatom ezen a hétvégén a szülőanyjától? No mit? Hát kutyát! Ez így első olvasatra még nem a világvége, úgyhogy meg kell ezt jobban világítanom.

Két okból zavar engem ez a kutya dolog ... illetve három, de a harmadik kis fajsúlyú, rövid távú dolog. Menjünk sorban!

Egyrészt a hét éves gyereknek, aki az anyjával egy kb 50m²-es, 1,5 szobás lakásban lakik, van már aranyhörcsöge, táncoló egere, legalább két patkánya, két vemhes (illetve mostanra már lebabázott) deguja, egy pár csincsillája, az anyjának pedig egy macskája. Mondhatnám, hogy az én fiam lesz az új Gerard Durell, de nem mondom. Nem látom rajta, hogy a szőrös állatok TV nézés közbeni simogatásán túl is érdekelnék. Etetni, almozni az anyja szokta őket. Nem mellesleg a kutyát sétálni is le kéne vinni. Minden nap. Szélben, sárban, esőben. Szóval szerintem ráért volna még 1-2 évet, hogy kapjon egy rágcsálót és ha ott bizonyított, hogy felelősségteljes gazdi bír lenni, akkor pl 10 évesen egy kutya. Én akkor sem vettem volna meg neki, mert nem támogatom a lakótelepi kutyatartást, de meg tudtam volna emészteni.

Másrészt egy kutya születésnap, karácsony, vagy bármi ilyesmin kívül. Nekem komoly probléma, hogy 3-4 ezer forintos ajándékokat kap csak úgy pl kedd, vagy délután alkalmából. Ez egyrészt azért zavar, mert lassan nincs egy olyan dolog, amit pl karácsonyra lehetne ajándékozni neki és egy minimálbérnél kevesebbe kerül. Másrészt soha semmiért nem kell semmit tennie. Úgy értem semmit, azon kívül, hogy megkívánja és ezt közli az anyjával. Nem arra gondolok, hogy napi tíz órát dolgozzon a téglagyárban, hogy legyen pénze bakuganra (ez egy mekkora egetverő baromság!), de mondok egy példát: elsősként kb egy hónap után az anyja úgy érezte, hogy a jegyei alapján megérdemli a dupla zsebpénzt. Nos, a jegyei közt volt két hármas. Azon hajlandó lennék vitázni, hogy kell pénzzel, csokival, játékkal honorálni a jó jegyeket, de egy elsősnél a hármas az rossz jegy. A négyes rendben van és az ötös a jó.

A harmadik dolog, hogy a kutya érkezése okán "mi lenne, ha most nem vinném el, mert olyan izgalomban van?". És nem mondtam, hogy lófaszt, mert úgy elöntötte a szar az agyam, hogy ha mondtam volna valamit, alighanem üvöltözés lett volna belőle.

A fene emléxik már, mi volt nekem ovi végén ... valami ballagás volt, mert tarisznya lógott a szobám falán, de maga az esemény nem rémlik. Lehet, hogy bölcsis ballagás volt? Mindegy.

A srácnak viszont volt most ovis ballagása ... és mit kapott ballagási ajándéknak? na, mit?

Hát peszmeg egy MOBILTELEFONT!

ennyi!

A minap éppen vittem haza a dedet, amikor felnézvén a holdra, rögtön szólt, hogy telő hold van. Én meg nem tudtam, hogy fogyó, vagy telő, de azért beszélgettünk a Holdról, hogy az nem a saját fénye, hanem a nap fényét veri vissza, meg hogy tulajdonképpen a Hold maga nem fogy el, csak a Föld árnyékot vet rá. Szó szót követett és valahogy már az egész naprendszerről meg csillagászati dolgokról beszélgettünk (nem mintha értenék hozzá). A csúcs az volt, amikor felvetette, hogy mi lenne, a űrhajóval a napra ... mondtam, azt nem lehetne, mert mindenki meghalna az űrhajóban. Mert elégnének? - kérdezte. Hát, már az előtt, hogy elégnének (ilyen tudásmegosztási kényszerem van úgy látszik) ... és próbáltam neki mesélni a sugárzásokról, látható- nem látható fényről, röntgenről ... lehet, hogy egy kicsit előreszaladtam a képzésével. Végülis még csak 7 éves lesz. A post címe meg azért, mert kerestem valami szemléltető videót és itt látszik, hogy ez az általunk ismert legnagyobb csillag jelenleg. Érdekes.

Igazából sosem tudtam ezeken a dolgokon korrektül elmenni, de eddig éppen nem is érdekelt nagyon.

Nade! Ugyebár itt a ded, aki már elég nagy ahhoz, hogy esetleg kérdezzen, de sőt, ahhoz is, hogy saját koncepciói legyenek; én meg mit is mondhatnék?

Mert ki a búbánat a mikulás? Merthogy nekem valami Miklós nevű püspök rémlik, aki nevenapján piros ancúgban körbejárta a csóró gyerekeket és vitt ajándékot a kalucsniba. Ez eddig OK, de nincs tisztázva a prémes bolytos sapesz, pl. Vagy itt van ez a sarkkörön túli kecó, meg a finn túrista látványosság, meg Rudolf a piros orrú rénszarvas, meg a manók, akik manapság valószínűleg kicsi sárga, fekete hajú emberek lettek és a távol keletről szállítanak.

Merugye van olyan, hogy Télapó (Gyedmaroz???), aki kicsoda? Gondolhatnám, hogy a mocskos kommenisták az orosz télapót (sznyegúrocska hol maradt?) próbálták valahogy beprotezsálni a Jézuska helyet, ezzel is egy gyomrost küldve a klerikális reakciónak; de nem hiszem, hogy a kokakóla-mámorban fetrengő züllött nyugat ezt a nézőpontot magáévá tette volna. Márpedig télapó (nem véletlenül említém vala a Coca-Colát) ott is játszik.

Meghát a karácsony ... ugyebár keresztény kultúrkörben ez bizony a megváltó születésnapja, azért ünnepelik meg. Tudom én, hogy kismillió, erre az időszakra eső ünnep és rítus mosódott mára össze, de pont ez a gondom ... Mi a fittyfenét meséljek a gyereknek az egész marhaságról?

Hirtelen három dolgot látok kivitelezhetőnek:

1. Elkezdek neki mesélni Ádámtól, Évától és kihozom neki, hogy az egész, ami most van egy nagy katyvasz és már mindenki csak abban biztos, hogy vegyél drága ajándékot, mert az egész a pénz ünnepe.

2. Lelövöm a poént, hogy az ajándékot a szeretteinkől kapjuk és nekik adjuk, mindenki más meg bakaphattya, mert az egész egy nagy parasztvakítás, ami csak arról szól, hogy vegyél, vegyél, vegyél.

3. Elmondom neki, hogy ezeket már akkor sem értettem, amikor az ő korában voltam, azóta meg csak egyre több lett az opció, egyébként is szarjunk bele, mert az egész egy konzumálási fesztivállá csökevényesedett. Viszont szívesen mesélek neki össze nem függő dolgokat ez egész hajcihő különbőző részleteiről, ahogy én hallottam, meg eszünk édességet is, csak azt ne várja, hogy higgyek benne.

Aztán van, amit én biztosan nem tartok jónak:

4. Beadni neki valami történetet igaznak, mert egyrészt fél óránként fog ellentmondó történetekkel találkozni, másrészt ez nekem nem stílusom. Beállni a sorba a játékbolt (és édesség) előtt, exfeleséggel egymásra licitálni bazidrága és haszontalan csilli-villi játékok témájában, amit jó, ha egyszer elővesz.

Nagyon érdekelne, hogy ezt ki hogy oldja meg, vagy tartja jónak?

Igazság szerint ezen a bejegyzésen gondolkodom egy ideje, de mostmár nem kerülgethetem tovább ...

Hetek óta a volt feleségemmel teljesen korrekt a viszony. Volt már ilyen máskor is (vagy inkább hasonló), de azt az irodalom "vihar előtti csend" szókapcsolattal szokta jellemezni. Mostmeg ... nem mondom, nem járunk össze, meg ilyenek, de amikor a fiam előadta a szokásos "otthoni átváltozás" című számát (hogy tudni illik az addig érdeklődő, világ értelmes dolgaira nyitott, nyakamba ugráló gyerek a saját lakásuk ajtaján belépve eltűnik a szobában, bekapcsoltatja a minimaxot és jobb napokon kiüvölt, hogy "sziapa"), az anyja rászólt, hogy húzás apádnak (érted? apádnak! és nem a keresztnevemet használta) puszit adni, mert addig se tévé, se hörike, se semmi.

És kapkodtam a fejem és vártam, hogy mikor jön meg ennek a böjtje ... és még nem jött meg ... és kezd lazulni a seggem szorítása, mert lehet, hogy egyszer végre olyanná rendeződik a viszonyunk, amilyen már vagy öt éve lehetene?

Megnéztem, az előző postot 25-én írtam és akkor a srác már legalább egy hete köhögött. Tegnap anyukám Pesten járt, hogy magával vigye az unokáját, merthogy az köhög és ki kéne kúrálni. Nem, nem megint köhög, hanem még mindig. De nem kicsit, hanem nagyon ... konkrétan, mielőtt elindultak, a buszmegállóban állva fulladásos köhögőrohamot produkált, anyukám beszámolója szerint pedig a vonatról leszálás után korrektül el is hányta magát a sok felköhögött, visszanyelt slejmtől.

Azt én tudom, hogy az anyja nem gyerekorvos és szentül hiszem, hogy ő sem örül a gyerek egészségi állapotának ilyetén alakulásának, de ez már bűnös hanyagság! Hát mi a ferde fasznak kell történnie, hogy egy egyszerű (megfázásos?) köhögést 3 nap alatt kikezeljen, mielőtt az összegyűlt váladékban elburjánoznak a baktériumok és már csak antibiotikum kúra segíthet (pár hét szenvedés után)?

El ne feledjem: adott a gyerek mellé gyógyszert is ... vitaminokat! érted, bazmeg?! vitamint!!!

Van az a jelenet az Eldorádóban, amikor a gyerek végigköhögi a piacot (talán tífusz?), na a fiam kb annyira brutális köhögőrohamot produkált tegnap

23-án Bécsben Madonna koncert volt. Hogy jön ez ide? Volt feleségem cége - gondolom, pont mint a miénk - szétosztott néhány jegyet a dolgozók közt. Hát ő ment. A srác meg aludjon nálunk. Ez eddig teljesen jó, semmi baj vele. A gond ott van, hogy az ezt megelőző héten Bálint köhögni kezdett. Olyannyira, hogy anyukám is ugrasztva lett - volna. Csakhogy szegény anyukám éppen a lábát is alig tudta emelni (évekkel korábban volt egy kompressziós csigolyatörése és ez jött elő valami új, fájdalmas programmal). Exnej elment tehát orvoshoz - nem, nem a szomszéd utcai rendelőbe, hanem a másik kerületben lévő régi kuruzsló banyához. Nos ez az orvosok szégyene kiírta a gyereket két napra az oviból (kedd-szerda), de aztán mehetett nyugodtan. Csütörtökön és pénteken én mentem érte oviba; a gyerek köhögött és taknyos volt.

Következő kedden szintén taknyos volt és köhögött ... csak sokkal jobban.

Itt most megint az történt, hogy a beteg gyereket egy semmihez sem értő orvos látta, az anyja pedig nem akart túl sokat távol lenni a munkából, ezért inkább elvitte oviba. Ami a legszebb, hogy miközben a gyereke szarabbul van, mint egy héttel korábban, ő elmegy koncertre, mert apuka majd úgyis gondját viseli ... csak apuka olyan lakásba viszi a köhögős taknyost, ahol van egy kilenc hónapos gyerek is. Persze nem világvége az sem, ha elkapja a kisebbik a nyavaját, elvégre egy kis takonykór még nem a legrosszabb, de mi van a másik oldalon? Mindezt azért, hogy anya láthassa Madonnát?

Ez nekem furcsa.

Volt nejemnek - mikor még nem volt a nejem - lett egy macskája. Akkoriban 24/48-as beosztásban dolgozott, ergo a macska elég sokat volt egyedül. Mivel az ex szívén viselte a macska sorsát, kitalálta, hogy valamit tenni kell, Bence cica nem unatkozhat otthon egyedül! Nosza, került is hamar egy másik macska Bence mellé. Ez volt Petra cica. Petra cica ugyan fekete volt, de valószínűleg a macskáknál ez pont fordítva van, mert ha ez a kis dög ember lett volna, tutira szőke, tünci-bünci, cuki-muki, szép és buta egyed lett volna. De ez lett volna a legkevesebb ... 2 macska 35m²-en. Ráadásul viselkedni azt nem tudtak, ezért az egyetlen szobából ki lettek zárva, ha nem voltunk otthon ... és mivel Petra annyira hülye volt, hogy a cipők alá pisilt, az előszobából is ki lettek zárva. Pontosabban be lettek zárva a konyhába. Éjszakára dettó.

Ezen kívül volt egy patkánya is. Ez később elhalálozott; rágcsálóknál előfordul az ilyesmi.

Mikor Bálint megszületett - vagy nem sokkal előtte? ki emlékszik már? - Petra el lett paterolva Ürömre, rokonokhoz (már nem a Petra rokonaihoz, hanem az exnej rokonaihoz). Aztán leköltöztünk Egerbe, ahol megszűntünk közös háztartást vezetni. Bence cica még megvolt, de volt egy krónikus betegsége: valami gyógyíthatatlan nyavaja miatt állandóan fájt a szájpadlása. Hogy, hogy nem, Bence cicát sajnos el kellett altatni ... pont, mikor költöztek fel Pestre (a volt feleségem nekem azt mondta, hogy sajnos meghalt, Bálint szerint meg el kellett altatni). Beköltöztek egy szoba- konyhás lakásba ... és hamarosan lett egy macskájuk. A macska, lévén kertes ház, meglépett hamarost. Először sikerült újra begyűjteni, de amikor másodszor is olajra lépett, már nem lett meg. Nem tudom, mi történt. Lehet, hogy máshol jobb helyet talált, lehet, hogy elkapták, bezárták, sosem engedték ki és szoba cica lett, meg az is lehet, hogy megmérgezték.

Nemsokára jött a pótlás. A második macska - emlékeim szerint - kevesebb időt volt náluk. Mikor az is eltűnt, a gyerek anyja beszerzett egy harmadikat - azonos mintázattal - és azt mondta, hogy megkerült (már a második). Aztán vett a gyereknek egy hörcsögöt (amit a macska folyamatosan zsákmánynak tekint(ett). A hörcsög a gyerek kedvence, de van vele egy kis bibi: éjszakai állat. Van a ketrecében egy mókuskerék, de minek? Nappal alszik a szerencsétlen (már amikor a fiam nem abajgatja), éjszakára meg leszerelik (a mókuskereket, nem a hörcsögöt!), mert ha elkezdi hajtani, akkor nyikorog és nem lehet tőle aludni.

Az új lakásba költözéskor egy patkánnyal bővült az állatfarm.  Róla nincs sok infóm, még nem láttam. Amióta megvan, nem voltam náluk a lakásban. Gondolhatnánk, hogy akkor most három állatuk van, de nem. A minap a fiam azt mesélte, hogy a macska megszökött ... illetve anya elengedte, mert el akart menni. Megszökni egy negyedik emeleti lakásból a lépcsőházon át? Ez most akkor mi? Elajándékozta, lelencbe adta, elásta, vagy szélnek eresztette? Ez a dolog kicsapta nálunk a biztosítékot.

S mindezek után, vagy inkább ezekkel együtt, már a költözés előtt beigérte a srácnak, hogy ha elég nagy lesz ahhoz, hogy egyedül járjon haza iskolából, kapni fog egy kutyát. Szent Leibowitz! A gyerek nem érzi azt, hogy a gazdisághoz az almozás, vagy az etetés hozzátartozna, de már most (évekkel az igéret szerinti időpont előtt) állandóan a kutyát emlegeti. És én valahogy attól félek, hogy előbb lesz kutyája, minthogy felmérné annak súlyát, hogy egy másik élőlényről gondoskodni, érte felelősséget vállalni mit is jelent.

Gyerekkoromban nagyon szerettem volna kutyát. Csak kutyát és nem mást, de a család hajthatatlan volt. Kaptam - talán cserébe - zebrapintyet, aranyhörcsögöt, akváriumot, macskát (ebben a sorrendben). Persze legalább kétszer annyi idős voltam az első madaramnál, mint most a fiam, de én gondoztam az állataimat (mondjuk a pintyeket utáltam, mint a szart). A hörcsögöket a család unta meg (azt hiszem, nem bírták a szagukat). Az akváriumot anyám elajándékozta (kollégista voltam és amíg nem voltam otthon, kitört a 120 literes akvárium alja, anyámnak meg egyből elege lett belőle). A macskám idén lett 18 éves, de ő már marad anyukámmal, amíg még él.

Most ott tartok, hogy akváriumot szeretnék, mert az szép, csendes, nem büdös, nem hullajtja a szőrét és akár napokra magára lehet hagyni. Szeretem az állatokat, szeretem a kutyákat, macskákat, jól ki is jövök velük, de éppen mert szeretem őket, nem akarom, hogy velem lakjanak.

Apai nagyanyámnak néha volt macskája. Leginkább akkor, amikor Német-országból idelátogattak unokatestvéremék (két lány). A két kiscsaj nyúzhatott egy kölyökmacskát két hétig, aztán ahogy ők elmentek, a kismacska is el lett paterolva. Mintha csal egy plüss bisz-basz lett volna. Rosszul vagyok az ilyentől. A gyereket megértem. Nem öt évesen kell felfognia, hogy mit jelent az ilyen felelősség. Azért van a szülő, hogy ezt kezelje ... szerintem. Persze ebben az országban, ebben a városban túlságosan felülprezentáltak az állatot tárgynak tekintő kretének ... csak valahogy szar, hogy ezt így, ilyen közelről kell látnom.