Na, most teleszaladt a zsákom. Nem pont azzal, amit ebben a postban fogok írni, hanem azzal a kb három nagyobb témakörrel, amiből mindből egy-egy postot fogok mindjárt iderittyenteni.
Az első lett a macska. Időben is az első, meg ez az, ami legkevésbé kavart fel. Említettem már ugyebár, hogy kutyát kapott a srác. No nem komolyat, csak egy törpe pincsert ... vagy valami ehhez hasonlót. A megfelelő típusválasztással sikerült megoldani a sétáltatás problémáját is: a lakásban próbálják alomra szoktatni.
Ami kicsapta a biztosítékot: a macskának sajnos mennie kellett, mert nem jött ki a kutyával. Egy állatot elpaterolt anyuka, mert az ragaszkodott a korábbi státuszához!
Ami kellemesen meglepett: a fiam éppen velünk volt a nagyszülőknél, amikor az anyja telefonon közölte, hogy a macska menni fog és a gyerek tényleg szomorú lett. Nem rajongott a macskáért, de a hírre kicsit elszonytyolodott. Nem mondom, hogy életre szóló traumát okozott neki, de érted ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.