No vajon, mit kapott elsőszülött magzatom ezen a hétvégén a szülőanyjától? No mit? Hát kutyát! Ez így első olvasatra még nem a világvége, úgyhogy meg kell ezt jobban világítanom.
Két okból zavar engem ez a kutya dolog ... illetve három, de a harmadik kis fajsúlyú, rövid távú dolog. Menjünk sorban!
Egyrészt a hét éves gyereknek, aki az anyjával egy kb 50m2-es, 1,5 szobás lakásban lakik, van már aranyhörcsöge, táncoló egere, legalább két patkánya, két vemhes (illetve mostanra már lebabázott) deguja, egy pár csincsillája, az anyjának pedig egy macskája. Mondhatnám, hogy az én fiam lesz az új Gerard Durell, de nem mondom. Nem látom rajta, hogy a szőrös állatok TV nézés közbeni simogatásán túl is érdekelnék. Etetni, almozni az anyja szokta őket. Nem mellesleg a kutyát sétálni is le kéne vinni. Minden nap. Szélben, sárban, esőben. Szóval szerintem ráért volna még 1-2 évet, hogy kapjon egy rágcsálót és ha ott bizonyított, hogy felelősségteljes gazdi bír lenni, akkor pl 10 évesen egy kutya. Én akkor sem vettem volna meg neki, mert nem támogatom a lakótelepi kutyatartást, de meg tudtam volna emészteni.
Másrészt egy kutya születésnap, karácsony, vagy bármi ilyesmin kívül. Nekem komoly probléma, hogy 3-4 ezer forintos ajándékokat kap csak úgy pl kedd, vagy délután alkalmából. Ez egyrészt azért zavar, mert lassan nincs egy olyan dolog, amit pl karácsonyra lehetne ajándékozni neki és egy minimálbérnél kevesebbe kerül. Másrészt soha semmiért nem kell semmit tennie. Úgy értem semmit, azon kívül, hogy megkívánja és ezt közli az anyjával. Nem arra gondolok, hogy napi tíz órát dolgozzon a téglagyárban, hogy legyen pénze bakuganra (ez egy mekkora egetverő baromság!), de mondok egy példát: elsősként kb egy hónap után az anyja úgy érezte, hogy a jegyei alapján megérdemli a dupla zsebpénzt. Nos, a jegyei közt volt két hármas. Azon hajlandó lennék vitázni, hogy kell pénzzel, csokival, játékkal honorálni a jó jegyeket, de egy elsősnél a hármas az rossz jegy. A négyes rendben van és az ötös a jó.
A harmadik dolog, hogy a kutya érkezése okán "mi lenne, ha most nem vinném el, mert olyan izgalomban van?". És nem mondtam, hogy lófaszt, mert úgy elöntötte a szar az agyam, hogy ha mondtam volna valamit, alighanem üvöltözés lett volna belőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.