Na, ez faja egy nap volt. Mentem a dedért az oviba. Megfutottuk a tiszteletköröket: Apa, majd veszel a nyakadba? (4 éves és 15 kiló már rég elmúlt) - Nem. - De apa, lécci! ... stb.
Útban a villamosmegálló felé szóba hoztam a leendő tesót (1,5 hónap (se)). Néha csinálok ilyet, mert szeretném, hogy mire megjön, teljesen el tudja helyezni magában a dolgot, hogy lett egy féltestvére; és azt kell mondanom, várakozáson felül pozitívan viszonyul a dologhoz.
Szóval ... - kicsit csapongok - van a fiamnak egy macikája, aki nem egy, hanem jelenleg három, de összesen öt, vagy hat teljesített szolgálatot, csak néhányan akcióban eltűntek. Ez a macikák egy típusba tartozik mind és azért alakult így, mert sehányéves korában annyira favorit lett, hogy kellett belőle cseredarab a mosás idejére. Mert mosni bizony kellett. Ugyanis addig szopogatta, hogy a végén csurgott a nyál belőle, aztán pár ilyen átszopogatott nap után elég büdös tud lenni egy ilyen plüss holmi. Egy szó, mint száz, a macika az élet része és mint ilyen, nélkülözhetetlen. Ezt is, mintegy kapocsként a már meglévő és eztán születendő gyerekem közt gondoltam (mintegy tudat alatt) felhasználni, hogy ugyebár, ha mindkét gyerek ugyanolyan macikába van belezúgva, akkor márkatársak lesznek, vagy valami ilyesmi. Tehát ezt az agyafúrt dolgot próbáltam volna a sráccal megbeszélni.
Tehát mondtam, hogy mi a véleménye, hogy a tesónak is kéne valami mackó-féle. Erre azt mondta, hogy adjuk neki a párom - nem oly régen előkerült - mackóját a huginak* (*ez még fontos lehet). Erre én felvetettem, hogy olyat kéne szerezni, mint az övé. Ezen még egy darabig elbeszélgettünk konkrét végkifejlet nélkül.
Aztán eljöttünk haza, játszottunk, házat építettünk párnából, vacsiztunk, meg még a bajuszunkat is összeakasztottuk. Nem nagy dolog miatt, csak vagy a határait próbálja feszegetni, vagy a két szülő, két nevelés dolog borítja fel. Nem is ez a gond, hanem az, hogy közben előkerült, hogy "Anya csúnyákat mond rátok". Nem is értem, miért akadt fenn a szemünk ... igazából mindig is tudtuk, hogy "anya" nem fogja visszafogni magát, ha rám, vagy a páromra (legyen az bárki is) csúnyát kell mondani. Csak azért mégis ez volt az első eset, hogy így a gyerektől sikerült ezt hallani. Másodszor már könnyebb lesz ... vagy nem.
Aztán este hazavittem az anyjához én meg húztam haza - kis egészségügyi sétával fűszerezve. Ekkor jött az sms, miszerint a fiam vetetett az anyjával egy pont olyan macikát, mint az övé, a születendő tesó számára, tehát egyrészt ne vegyünk, másrészt lepődjünk majd meg, harmadrészt, ugye szólunk, ha lehet jönni átadni.
Erre most nem tudom, hogy én egy alapvetően rosszindulatú köcsög vagyok-e, mert több lehetőség van:

1. A fiamnak (4,5) eszébe jutott, hogy lesz nemsokára egy testvére és milyen frappáns lenne, ha kapna tőle ajándékot, ezért megkéri az anyját, hogy vegyen egy ugyanolyan macikát, mint az övé.

2. A fiam anyjának eszébe jut, hogy azért a jó viszony, meg kedvesség, meg minden, és ezért vesz egy jól bevált macikát az én születendő gyerekemnek és úgy állítja be, mintha a fiam ötlete lenne, akár azért, hogy ezzel a gyerek jófejségét fényezze, akár azért, mert érzi, az ő jószándékát gyanakvás nélkül fogadni már semmiképp sem tudnánk.

3. A fiam, amikor hazaért, rögtön előadta kivonatolva az ovi utáni beszélgetésünket a maciról, meg a tesóról, az anyja meg kapcsolt és 20 percen belül már ment is az sms. És akkor itt még hirtelen mindig látok két mozgatórugót:
a. mert azért alapvetően szeretne jófej lenni, de nem jutott eszébe semmi
b. ezzel is keresztül húzhatja azt az ötletünket, hogy mi majd veszünk ugyanolyat, csak más színű ruhában.

... és akkor én most ezek közül a leheőségek közül legkevesebb esélyét az elsőnek látom. És ha a második is az igaz, és a szándék tisztelendő, akkor minek kell az egészet jó vastag hantaburokba dugni?
Mert az, hogy paranoiás vagyok, még nem jelenti azt, hogy nem üldöznek!

1nappalkésőbb: Ma beszéltem anyukámmal telefonon. Elmondta, hogy ő is járt hasonlóképpen. Beszéltek a gyerekkel, arról, hogy milyen érdekes, meg hasznos dolog a földgömb, félig-meddig le is zsírozták, hogy következő alkalommal, mikor ajándékozós percek jönnek, majd fel fog merülni a földgömb. Anyukám szerint a gyerek tök lelkes volt. Nyilván elmesélte az anyjának is, hogy a "mami majd vesz egy földgömböt" ... Nos az anyja nem várt sokat. Megvette neki. Persze itt most nem a földgömböt sajnálom a gyerektől, vagy a dicsőséget a mamitól ... de ezt most így mégis hogy? Egy ilyen akció után este nyugodtabban tudja álomrahajtani a fejét, hogy "ma megint keresztbe tettem valakinek"? He?