eLVáLT aPuKa

A Felperes a gyermektartásdíj felemelésével kapcsolatban indított bírósági eljárás során csúnyán megalázta saját magát. Ennek akár örülhetnék is, de nyilván ismerem annyira, hogy tudjam: bosszúért liheg. Elmondom hogy volt.

Beadványában kérte, hogy fizetésem 20%-át, de legalább 30e forintot fizessek gyerektartásként. Beadványában ravaszul elhallgatta, hogy (amint arról ő is tudomással bír) nekem két másik kiskorú gyermekről is gondoskodnom kell. Előadott ezen túl néhány égbekiáltó hazugságot, egypár csúsztatást, ilyesmit. Beadványára írtunk észrevételt. Az észrevételünkre (amit a bíróság hivatalból megküldött neki) szintén reagált. Már maga ez burleszkbe illő volt; mintha a bíróság valami Mónika-show lenne, ahol nekünk az a dolgunk, hogy egymást pocskondiázó beadványokat adjunk be. A papírok megőrzésre kerülnek a gyermek későbbi épülésére.

Csupa részlet és mellékkörülmény: korábban egy nekem (vagy anyukámnak?)címzett pocskondiázó levélben belengette a bírósági eljárást, ahol őt majd "kollégájának ügyvéd édesapja" fogja képviselni. Nem volt ügyvédje, pedig nem ártott volna. No nem azért, mert többet tudott volna kitaposni belőlem, hanem néhány megalázó momentumtól megóvhatta volna.
Nekem volt ügyvédem és valószínűleg jó volt, hogy volt. Én például nem írtam volna észrevételt a beadványára, hanem csak elkullogtam volna a bíróságra a kereseti igazolásommal, aztán ott egy jót iszapbirkóztunk volna.

A két legmegalázóbb dolog, amit elszenvedett:
- A bírónő már az iratismertetés során kiemelte, hogy az észrevételünkre (amelyikben megemlítjük, hogy van ám itt két másik gyerek is) írt válaszában elővezetett indoklás, miszerint "akinek van már tartási kötelezettsége, az ne csináljon újabb gyereket, ha az elsőről sem tud gondoskodni", teljességgel nonszensz és senkinek semmi köze hozzá, hogy a másik ember hány gyereket csinál (vagy szül), a tartási kötelezettség valamennyi gyerek felé azonos (Csjt 69/C/2). Nos, a felperes iratismertetés után szóban előadta, hogy fenntart mindent és indoklásában hozzákezdett ahhoz, hogy mikor én a másik két gyereket bevállaltam, tudnom kellett, hogy ... és itt a bírónő belé fojtotta a szót, hogy ezt itt most ne, mert mint azt fentebb említette, ez egy hülyeség.
- Szintén az iratismertetés során említette meg a bírónő, hogy a két újabb gyerek fényében - tekintettel a fentebb citált törvényi helyre - maximálisan a fizetésem 16,6%-áról beszélhetünk. A felperes itt is fenntartotta a 20%-ot. Itt mi az ügyvéddel csak ültünk mosolyogva és a bírónő vitázott az alperessel tartalmilag valahogy úgy, hogy kérni ugye a brit koronagyémántokat is lehet, de kapni csak a fizetésem 16,6%-át. Tehát - tekintettel arra, hogy az alperes (én) és képviselője az iratismertetés után kinyilvánította megegyezési szándékát, nem nagyon volna érdemes a megegyezést nem megkötni csak azért, mert olyat kér, amit senki nem fog neki megítélni.

Amire viszont érdemes felkészülni, ha az ember APEH/NAV jövedelemigazolással megy a bíróságra:
A bírónő fogta a NAV-os igazolást (szerepel rajta egy éves bruttó és egy befizetett SZJA összeg), kivonta a bruttóból a befizetett adót, a maradékot elosztotta 12-vel és szerinte ennyi volt az én nettóm!!! A járulékokról, egyéb levonásokról nagyvonalúan elfeledkezett. Ez az én esetemben (csak hogy lássuk a konkrét számokat) ezt jelentette:
- Szerintem (és a bankszámlakivonatom, fizetési papírjaim szerint) 2012 első 3 hónapjában kaptam nettó 210e Ft-ot. Utána a legmagasabb nettóm 180e volt, ami lekúszott néha 150-ig is (3 műszak, folyamatos munkarend). Fontos tudni, hogy ebben benne volt a két velem élő gyerek utáni 20e Ft-os adókedvezmény is.
- A bírónő matekja szerint én abban az évben havi átlagban 235e Ft nettót kerestem egész évre vetítve.
Csak otthon jöttem rá, hogy mit rontott el.