eLVáLT aPuKa

Hát, ma volt termés dögivel.

Mindenki tudja, hogy ha új kistesó születik, még az egy családban élő testvérek esetén is komoly tétel a testvér-féltékenység. Logikus, hiszen eddig a nagyobbik gyereké volt minden figyelem, most pedig nemcsak, hogy meg kell osztani a figyelmet, de a kisebb testvér szükség szerint több figyelmet igényel (ha éppen ébren van).

Hát akkor a mai nap:

Na, ez még tegnap kezdődik. Tegnap este felhívott szeretett főnököm, hogy be kéne ma jönni dolgozni, mert pusztít az influenza az állományban. Mondtam, hogy tőlem mehetne, de a gyerekhez igértem magam. Telefon a fiam anyjának, hogy meg tudná-e oldani nélkülem. Azt mondta, nem. Nincs is ezzel semmi gond, nem könnyű fél nap alatt beugrót találni. Kérdeztem, hogy este mikor vihetem akkor haza (éjszakára is jó, ha be tudok ugrani helyettesíteni). Hát ő megmondta, hogy iskola, meg későn ér haza ... Mondom, 18-áról nem volt szó, csak 17-ét mondtad. De, ő azt is mondta. Nem vitatkoztam tovább, mert éppen a buszon ültem. Otthon rögtön elővettem az e-mailt. Persze egy kurva szó sem volt a levélben a 18-áról. Apróság, de azért mégis ...

Nem baj, azért elvállaltam az estét azzal a kikötéssel, hogy késni fogok.

Ma a páromnak dokihoz kellett menni (ma 6 hetes a lányunk). Ebből és az előzőekből következik, hogy ma délután két gyerekre vigyáztam. Ketten együtt nem voltak öt évesek. A fiam igen rövid idő alatt sikeresen kifestette a bal tenyerét csuklótól ujjhegyig fekete filctollal. Király! Menjünk kezet mosni! Persze nem jött le a sima krémszappantól. Ez okból többször is ki akart menni kezet mosni. Talán a harmadiknál - mikor a huga megint üvölteni kezdett - közvetlenül e kéztörlés előtt magára hagytam a fürdőszobában. Nem telt el egy perc és mit hallok:

"Velem senki sem törődik!"

Na, mondom, ez ennyiben nem maradhat. Gyere csak, kisfiam! Mi a baj? "Anya mondta, hogy úgyis jobban fogjátok Pannit szeretni, mint engem." Hát most erre mit? Rákészültem, hogy lesz ezzel gond (lásd első bekezdés), de hogy ezt még külön az anyja szítja?! Ilyenkor most valakinek a ribanc kurva anyját, vagy nem?

Csak én érzem úgy, hogy ennek a gyereknek nem tenne rosszat a kiegyensúlyozott élet?

Beszéltem vele ezekről a dolgokról. Arról, hogy sem őt, sem Pannit nem fogjuk jobban szeretni a másiknál, de most a kicsivel kell többet foglalkoznom, aztán ha leteszem aludni, csakis rá fogok figyelni. Úgy tűnt, rendben vagyunk, legalábbis nem tért vissza a téma.

Később felhívtam az anyját, hogy mikor fog végezni a sulival és hol, hogy időben elindulhassunk, ne késsek túl sokat a munkahelyről. Na mi volt a válasz? Hát ő már küldött SMS-t, hogy majd ő megy a gyerekért, 3-kor ott is volt és az ovónő mondta, hogy én már elvittem. Érdekes módon ezt az SMS-t nem kaptam meg. A többit ("akkor ugye ma mész érte?", "Azt mondták az ovónők...") meg igen. Sőt, még azt is megkaptam, amiben délután kettőkor hívja fel a figyelmem, hogy a gyerek nem ment ma oviba. Miért? Mert elaludtak. Ennyi. Akkor már be sem megy dolgozni, gyerek sem megy oviba. Pedig az uszodás nap volt és olyankor inkább én se vigyem el vidékre a mamihoz. Csapongok. Szóval ő tulajdonképpen már koradélutántól otthon van. Faja! Ha a párom hazaér, rögvest indulhatunk is. Indultunk is. A nap amúgy jól telt. Volt a srácnak egy díjnyertes beszólása: Apa, milyen jó, hogy van egy nyávogós gyereked, meg egy idegesítő.

Szóval haza vittem az anyjához. Benyitottam az ajtón (a gyerek már messziről kiabált, hogy anya, megjöttem, meg kopogtunk is párszor, szóval általában megvárom, hogy ő nyissa ki az ajtót), erre az a HP beszólt: "Nem mondod, hogy berontasz az ajtón! Be volt zárva!" Mondtam, hogy nem volt bezárva. "De be volt!" Erre annyit mondtam, hogy akkor szar a zár, oszt elgyüttem.

Megintcsak apróság, mert nyilvánvaló, hogy nem volt bezárva: mindkét kis lukat (tudja a tífusz, hogy hívják azt a bizbaszt, amibe a zárnyelv bezáródik) jól láttam; sértetlenek voltak. És lehet, hogy be tudnám őket szakítani 2-3 lépés nekifutásból vállal, de fél kézzel úgy, hogy a gyerek köztem, meg az ajtó között? Tipikusan az a faszság, amit később fel lehet emlegetni, vagy lehet másoknak mesélni, de cáfolni? Sőt, az a hülye, aki belemegy abba, hogy erről vitázzon.