Volt ugye ez a legutóbbi lebaszós SMS. Ha bárki azt gondolná, hogy legközelebbi összefutásunk alkalmával ennek bármi utószele volt, az tévedne. Semmi "legközelebb figyeljetek jobban", vagy ne adj isten "bocs, kicsit erősen fogalmaztam" ... áááá, semmi. Mosoly a pacekba, hátulról meg a mérgezés. A babám erre aszonta, hogy egyszerűen csak fáj neki, hogy jól érezte magát a srác nálunk. Ezt ugyebár nem tudhatom, de az biztos, hogy az üzenet értelmetlensége ("figyeljünk oda, milyen idő van", holott K jó idő volt, "nem köhögött már két napja", pedig de), meg az, hogy pár napra rá, személyes találkozáskor már szót sem ejt róla, bizony jelentheti azt, hogy csak a szart akarta kavarni.
Volt már ehhez hasonló.
Korábbi munkahelyén sosem tudott bölcsi zárás előtt a gyerekért menni. Akkor én mentem (a bölcsitől 2-300 méterre dolgoztam) érte, aztán 1-1,5 órával később leadtam az anyjának. Ezek a gyerek átadások nem voltak valami komoly mosolyparádék, de mindig beszéltünk pár szót ... főleg a srácról. Ekkoriban merült fel az igény az ő irányából, hogy jó lenne, ha a havi gyerektartás helyett inkább 2 év gyerektartását előre egy összegben adjam oda. Belementem, mert úgyis lakásvásárlás volt küszöbön (neki is erre kellett asszem) és nem számított volna 2-300 ezerrel több hitelt felvenni.
Hanem egyszer ... kaptam egy idézést a Heves Megyei Bíróságra. Telefonáltam, hogy mi is van? Érdekes, de telefonon - ügyiratszám alapján - elmondták a beadvány tartalmát. A volt feleségem adott be keresetet a gyermektartás megváltoztatására.
Tehát nem szólt nekem, hogy több pénzt szeretne, beszéljük meg. De ha már ez elmaradt, legalább szólhatott volna, hogy "beadtam egy keresetet erről, meg arról, majd számíts rá". Nem. Semmi ilyesmi. Nap, mint nap belejópofizott a képembe, a hátam mögött meg bíróságra ad be keresetet, mintha nem lehetne velem ezeket a dolgokat megbeszélni. Itt nekem elröppent a jóindulatom.
Írt egyszer egy e-mailt ebben a témában, amire az akkori főnököm azt mondta, hogy ad nekem kölcsön szívesen erre a célra. Mondtam, hogy ne adjon, mert egyrészt ha akarnám, lenne erre a célra forrás, másrészt nem akarom. Kb ebben az időben kértem viszont egy olyat ettől a főnökömtől, hogy vennék egy digitális fényképezőgépet, illetve csináljuk úgy, hogy megveszi a cég, én meg kifizetem 3-4 részletben. Na, ebből lett az a mendemonda, hogy a főnököm adott pénzt, hogy az ex-feleségemnek adjam, de én helyette fényképezőgépet vettem. Hát nem. Magának baszta el.
Jaj, már megint elkalandoztam ; )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.