eLVáLT aPuKa

A kis klapec vidéken nyaral a nagyanyjánál, mert olyan taknyos volt, hogy nem mehetett oviba. Én dolgozom sűrűn, meg a kisebbik is elkapta a takonykórt, nem volt szívem itthagyni a kisebbik családomat két napra. Maradt a telefonos kapcsolattartás, ami a gyerek irányában kb annyi volt, hogy fél méterről beleüvölt a telefonba: "sziaviszlát" és húz is vissza játszani én meg anyukámmal megbeszélem a részleteket (evett, kakilt, jól van, homokozott, pancsolt, stb). Tegnap anyukám elújságolta, hogy voltak orvosnál, mert egyre csúnyányabban köhögött (ez az a köhögés, ami már három hete is volt neki, de amiért két hete én bírtam lebaszást kapni az anyjától). Az orvos meg felírt neki antibiotikumot, merthogy lehet, hogy eleinte elég lett volna egy kis ACC, de pár hét alatt a visszafolyt turha simán összi-vissza fertőzhette csórikámat. Ebből két dolog következik: az antibiotikum kúra legalább öt nap, tehát csúszik az oviba menés, illetve talán most ki lesz kezelve.
Ez most a vidéki gyerekorvos volt. Én nem vagyok híve a "minden szarral menjünk orvoshoz" és" apró szir-szarokért írassunk fel bivalyerős gyógyszereket" világlátásnak, de azt belátom, hogy a cebion cseppek (C-vitamin) nem megoldás mindenre. Komolyan mondom, egy kétszáz évvel ezelőtti Biri-néne profibb medicínákkal operált, mint elsőszülöttem gyermekorvosa.
Bezzeg többezer forintos gyógyszert sajtcédulára felírni egy fosásért, arra van esze!