Nem ma volt már, hogy a volt feleségem megszüntette a gyerekkel való kapcsolattartás mobiltelefonos módját ("tönkrement a telefon" aham, persze). Arra ragadtattam magam, hogy e-mailt írtam neki, felvázolva az évből még hátra lévő 2 hónap általam elképzelt napirendjét (mikor megyünk a mamihoz, hogy karácsonyoznánk, játszóház, ilyesmi), ezzel mintegy előzetes egyeztetést kezdeményezve, ahogy a sok évvel ezelőtti bírósági határozat írásba foglalta. A gyerek anyjának válasza - ha lehámozom róla az engem becsmérlő részeket - elég egyszerű volt: nem vihetem el a gyereket.
No, hát ennek fele sem tréfa - és tekintettel arra, hogy a nőt itthon már csak felperesként emlegetjük -, úgy gondoltam, jobb ezt hivatalos útra terelni. A gyámhivatal - telefonos érdeklődésre elmondta, hogy a legjobb lenne a kerületi családsegítő központon keresztül kezdeni a dolgot, hátha sikerül, aztán ha nem, akkor jön a gyámhivatal.
Gondoljuk csak végig: van egy bírósági határozat, ami az "előzetes egyeztetést" köti ki? Ez mi? Ez lófasz, hiszen nem írja elő az egyeztetést módját (szóban, írásban, tértivevényes levélben?) nem ír elő elvárt eredményt (az is lehet egyeztetés, hogy én feldobok 124 időpontot, ő meg mindre azt mondja, hogy az nem jó). Persze ezt mi közös megegyezéssel írattuk bele a határozatba és működött is sokáig (amíg a gyereket nem lehetett egyedül hagyni ha anyának dolga volt). Eljött hát az idő, hogy változtassunk. A gyámhivatal lepattintott a családsegítőkhöz, akik ugyebár nem hozhatnak határozatot. Azt értem, hogy a magasságos gyámhivatal sem ér rá minden piszlicsáré hülyével foglalkozni, tehát alkalmaznak egy előszűrőt, amit meg lehet oldani ott, oldják is meg. Csakhogy!
Egy pénteken bementem, elővezettem a problémát. Ígéretet kaptam, hogy megkeresik az anyukát és egyeztetni fognak. A következő héten ismét bementem érdeklődni. Akkor azt a választ kaptam, hogy anyuka a következő hét második felében fog ráérni a tanácsadóval beszélni. Eltelt az a hét is (2 hét + a péntek, amikor először bent voltam). Az újabb hét hétfőjén felhívott a tanácsadós hölgy (akinek javaslatára időközben találkoztam a fiammal a suli előtt), hogy találkoztam-e a fiammal és mondta-e a gyerek, hogy nem akar velem találkozni, mert anyuka őt ez ügyben felhívta. Ebből a telefonbeszélgetésből kiderült, hogy nem, még nem jött létre az ő találkozójuk, mert a hölgy szabadságon volt, de majd most. Egy hétre rá újabb telefon, ekkor már egy olyan hölgytől, aki a családsegítőben a felügyelt láthatásokat szokta kontrollálni és csak hétvégén dolgozik, hogy hát akkor elkezdenék a mediációt és kéne találkoznunk (még csak vele kettesben) és jó-e nekem a szombat. Az a szombat, ami munkanap. Ezt jeleztem felé és próbáltam a vasárnapra terelni a szót, de az meg neki nem volt jó. Ennyi, akkor majd keres később.
Tehát első bejelentkezésem után 24 nappal:
- Nem kaptam visszajelzést, hogy sikerült-e anyukával beszélni, bármire jutni
- Kaptam egy időpont ajánlatot egy szombati munkanapra (ahova nem tudok elmenni; év végén a cégek szabadságolásai már csak ilyenek)
És ez még csak az első lépcső. Ha anya nem kompromisszumkész - és nem az, ezért vagyunk itt -, akkor az egész szarhabosítás után mehetünk a gyámhivatalba kezdeni elölről. Nagykorú lesz a gyerek, mire végzünk.
Elhiszem, hogy lehetne szarabb is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.