Volt nejemnek - mikor még nem volt a nejem - lett egy macskája. Akkoriban 24/48-as beosztásban dolgozott, ergo a macska elég sokat volt egyedül. Mivel az ex szívén viselte a macska sorsát, kitalálta, hogy valamit tenni kell, Bence cica nem unatkozhat otthon egyedül! Nosza, került is hamar egy másik macska Bence mellé. Ez volt Petra cica. Petra cica ugyan fekete volt, de valószínűleg a macskáknál ez pont fordítva van, mert ha ez a kis dög ember lett volna, tutira szőke, tünci-bünci, cuki-muki, szép és buta egyed lett volna. De ez lett volna a legkevesebb ... 2 macska 35m²-en. Ráadásul viselkedni azt nem tudtak, ezért az egyetlen szobából ki lettek zárva, ha nem voltunk otthon ... és mivel Petra annyira hülye volt, hogy a cipők alá pisilt, az előszobából is ki lettek zárva. Pontosabban be lettek zárva a konyhába. Éjszakára dettó.

Ezen kívül volt egy patkánya is. Ez később elhalálozott; rágcsálóknál előfordul az ilyesmi.

Mikor Bálint megszületett - vagy nem sokkal előtte? ki emlékszik már? - Petra el lett paterolva Ürömre, rokonokhoz (már nem a Petra rokonaihoz, hanem az exnej rokonaihoz). Aztán leköltöztünk Egerbe, ahol megszűntünk közös háztartást vezetni. Bence cica még megvolt, de volt egy krónikus betegsége: valami gyógyíthatatlan nyavaja miatt állandóan fájt a szájpadlása. Hogy, hogy nem, Bence cicát sajnos el kellett altatni ... pont, mikor költöztek fel Pestre (a volt feleségem nekem azt mondta, hogy sajnos meghalt, Bálint szerint meg el kellett altatni). Beköltöztek egy szoba- konyhás lakásba ... és hamarosan lett egy macskájuk. A macska, lévén kertes ház, meglépett hamarost. Először sikerült újra begyűjteni, de amikor másodszor is olajra lépett, már nem lett meg. Nem tudom, mi történt. Lehet, hogy máshol jobb helyet talált, lehet, hogy elkapták, bezárták, sosem engedték ki és szoba cica lett, meg az is lehet, hogy megmérgezték.

Nemsokára jött a pótlás. A második macska - emlékeim szerint - kevesebb időt volt náluk. Mikor az is eltűnt, a gyerek anyja beszerzett egy harmadikat - azonos mintázattal - és azt mondta, hogy megkerült (már a második). Aztán vett a gyereknek egy hörcsögöt (amit a macska folyamatosan zsákmánynak tekint(ett). A hörcsög a gyerek kedvence, de van vele egy kis bibi: éjszakai állat. Van a ketrecében egy mókuskerék, de minek? Nappal alszik a szerencsétlen (már amikor a fiam nem abajgatja), éjszakára meg leszerelik (a mókuskereket, nem a hörcsögöt!), mert ha elkezdi hajtani, akkor nyikorog és nem lehet tőle aludni.

Az új lakásba költözéskor egy patkánnyal bővült az állatfarm.  Róla nincs sok infóm, még nem láttam. Amióta megvan, nem voltam náluk a lakásban. Gondolhatnánk, hogy akkor most három állatuk van, de nem. A minap a fiam azt mesélte, hogy a macska megszökött ... illetve anya elengedte, mert el akart menni. Megszökni egy negyedik emeleti lakásból a lépcsőházon át? Ez most akkor mi? Elajándékozta, lelencbe adta, elásta, vagy szélnek eresztette? Ez a dolog kicsapta nálunk a biztosítékot.

S mindezek után, vagy inkább ezekkel együtt, már a költözés előtt beigérte a srácnak, hogy ha elég nagy lesz ahhoz, hogy egyedül járjon haza iskolából, kapni fog egy kutyát. Szent Leibowitz! A gyerek nem érzi azt, hogy a gazdisághoz az almozás, vagy az etetés hozzátartozna, de már most (évekkel az igéret szerinti időpont előtt) állandóan a kutyát emlegeti. És én valahogy attól félek, hogy előbb lesz kutyája, minthogy felmérné annak súlyát, hogy egy másik élőlényről gondoskodni, érte felelősséget vállalni mit is jelent.

Gyerekkoromban nagyon szerettem volna kutyát. Csak kutyát és nem mást, de a család hajthatatlan volt. Kaptam - talán cserébe - zebrapintyet, aranyhörcsögöt, akváriumot, macskát (ebben a sorrendben). Persze legalább kétszer annyi idős voltam az első madaramnál, mint most a fiam, de én gondoztam az állataimat (mondjuk a pintyeket utáltam, mint a szart). A hörcsögöket a család unta meg (azt hiszem, nem bírták a szagukat). Az akváriumot anyám elajándékozta (kollégista voltam és amíg nem voltam otthon, kitört a 120 literes akvárium alja, anyámnak meg egyből elege lett belőle). A macskám idén lett 18 éves, de ő már marad anyukámmal, amíg még él.

Most ott tartok, hogy akváriumot szeretnék, mert az szép, csendes, nem büdös, nem hullajtja a szőrét és akár napokra magára lehet hagyni. Szeretem az állatokat, szeretem a kutyákat, macskákat, jól ki is jövök velük, de éppen mert szeretem őket, nem akarom, hogy velem lakjanak.

Apai nagyanyámnak néha volt macskája. Leginkább akkor, amikor Német-országból idelátogattak unokatestvéremék (két lány). A két kiscsaj nyúzhatott egy kölyökmacskát két hétig, aztán ahogy ők elmentek, a kismacska is el lett paterolva. Mintha csal egy plüss bisz-basz lett volna. Rosszul vagyok az ilyentől. A gyereket megértem. Nem öt évesen kell felfognia, hogy mit jelent az ilyen felelősség. Azért van a szülő, hogy ezt kezelje ... szerintem. Persze ebben az országban, ebben a városban túlságosan felülprezentáltak az állatot tárgynak tekintő kretének ... csak valahogy szar, hogy ezt így, ilyen közelről kell látnom.