Volt ugye az a rész, hogy gyalázkodó hangvételű sms-t kaptam a volt nejtől, miszerint az ovónők aszonták, hogy talaj paraszt vagyok a gyerekkel. Másnap soványmalac-vágtában betrappoltam az oviba - előtte persze telefonon időpontott egyeztettem.
Előző este óta kicsit stresszes voltam, mert ugyan az emberi butaság határtalanságát elméletben én tudom, de találkozni vele - főleg, ha gonoszsággal jár kézenfogva - mindig megrázó.
Szóval bementem. Ovónéninek megmutattam az sms-t és elmondtam, hogy a gyerek anyjával nem felhőtlen a kapcsolatunk és az ebből fakadó információtorzulások (dezinformáció) kivédése érdekében szeretnék én is az első vonalban lenni, ha a gyerekről valami tájékoztatást adnak a szülőnek.
Az ovónéni először is elcsodálkozott, mert nem tudta, hogy el vagyunk válva. (Én magam úgy gondolom, ez fontos információ lenne). Aztán csodálkozott azon, hogy az sms-t nem érti, mert a röpke 2 hét alatt én háromszor mentem a fiamért és ebből mind a háromszor találkoztam vele (egyszer a váltótársa is ott volt) és ő maga nem gondolja ezt rólam, más meg milyen alapon nyilatkozna a témában ... de ha mégis, semmiképpen nem ilyen stílusban.
Aztán beszéltünk pár mondatot Balambérról*. Szép, okos, kedves, meg ilyesmi (azt hiszem, az anyjától csak ingatlan örököl : )). Ez tehát OK.
És ha nem tévedek nagyot, ebből nem veszteség nélkül, hanem jókora nyereséggel jöttem ki. Azt hiszem sikerült olyan hangot megütnöm (és az sms megmutatásával olyan helyzetet teremtenem), amivel kicsit több szimpátia pontot szereztem a nevelőknél, mint a gyerek anyja. Ki tudja, mire lehet az még jó?!

*Még nem döntöttem el, hogy maradok-e inkognitóban, vagy sem. Addig maradnak a fantázianevek.