Kora reggel. Vége a 24 órás gályának, testileg-lelkileg picsa fáradt vagyok. Megyek a dedért szombat reggel, mert húzunk Mamihoz. Húsvét lesz elvégre, vagy valami ilyesmi. Locsolkodás, csokitojás keresés, hasonlók.
Szóval betoppanék; mivel vár vajon elsőszülött magzatom anyja? Mit csomagol a gyerek mellé az útra? Na mit?
Hát valami ilyesmit: beszéljek már anyukámmal, mert mennek okos emberek az oviba és felmérést készítenek az iskolaérettségről és a kölyök lehet, hogy már szeptemberben mehetne iskolába. Hát én erre csak néztem, mint hal a szatyorba', mert én ugyan köztudottan hülye vagyok, tehát lehet, hogy már az a tendencia, hogy 5 éves gyerekek mennek iskolába, nem 6, mint az én koromban. Meg úgy egyáltalán azt sem értettem, hogy miért kell ezt nekem anyukámmal megbeszélni, mert igaz, szoktak jó ötletei is lenni (rosszak is, de kinek nem?), de hát a gyerek apja, az ugyebár én vagyok. Ráadásul felnőtt, nagykorú, cselekvőképes. Szóval ez a két dolog (a kor, meg anyukám kompetenciája) akkora talány volt, hogy rögtön azt hittem, én vagyok túl fáradt és valami elkerülte a figyelmem. Nem is szóltam semmit, csak megkérdeztem, hogy ha már ez szóba jött, gondolkodott-e azon, hogy melyik legyen az az iskola? És igen! Gondolkodott. És mi jött ki neki? Na mi? Hát a Szent Domonkos általános iskola. Egy katolikus iskola! az én gyerekemnek?! Ez hülye. És mindezt úgy, hogy ő sem kapott klerikális nevelést. Akkor minek? Engem akart felbaszni vele? Gyanítom igen. Mi más? Ő nem jár templomba, a gyereket nem iratta be az ovodai hittanra, pedig van olyan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.