..., több, mint egy hetes kihagyás után, újra mentem a gyerekért oviba. Na, a tegnap, az nem volt fasza. Estére kicsit feszült lettem.
Egyszer régen mondott olyat a srác, hogy "anya azt mondta, hogy azért nincs vagy nem volt?) pénzünk, mert te elvitted. Miért csináltál ilyet?". Hát ott, akkor pillanatok alatt felszívtam az iszapot. Nem kevéssé volt mondjuk az is értékelhető körülmény, hogy mindezt a buszon, fennhangon ...
És most, tegnap: "Anya azt mondta, hogy minden szarra elszórod a pénzt, ezért nem segítesz nekünk.", illetve: "Anya azt mondja, hogy soha nem veszel nekem semmit".
A pénzes dologra külön postban fogok kitérni, de lehet, hogy az több részes lesz.
Nem veszek semmit ... hát, annyit biztosan nem, mint az anyja. Ez tény. És nem sóherságból. Nem gondolom, hogy az egészséges személyiségfejlődéshez hozzátartozik, hogy amire a gyerek rátátja a száját, azt megvesszük.
Két dolgot emlegettem fel neki: egyrészt azt, hogy a nagyanyjánál az egész szobát beterítő favonat készletet - 3-4 darab kivételével - nekem köszönheti*, másrészt a karácsonyra kapott doboz legóval annyit nem volt képes csinálni, hogy játék után elpakolja. Pedig általában el szoktunk tudni pakolni kettesben, de ott, akkor megmakacsolta magát.
Persze felsorolhattam volna tételesen a dolgokat, de nem is érzem fontosnak, hogy megvásárolt játékokban mérjem a szeretetem, meg leginkább az jutott eszembe, hogy ha mégannyira igaza is lenne annak a HP-nak, akkor is, mi köze hozzá?

* Amikor megszületett, elkezdtem apránként venni a darabkákat. Ha egyszerre kellett volna megvenni, még a tescoban is kifizettem volna érte 30-40 papírt