"egy ideje megint bepisil éjszaka. a doki szerint nem fizikai problémája van"

Mondotta vala elsőszülöttem anyja, s meg is világította azonmód: a testvér érkezése stresszeli. Hát rövidszőrű vadászkutya legyek, ha értem ezt a nőt!

- számomra egyértelmű, hogy ő futattja ezeket a "a fiam vetetett macikát a tesónak", "a fiam elővetette a régi, ágyrácsra tapasztható plüssjátékot, hogy a tesónak adja" projekteket. Nem azért, mert a gyerek nem jó fej, hanem mert egy 4,5 évesnek még bőven nem jut eszébe az, hogy ajándékot nem csak kapni lehet, hanem adni is.
- mindegy, hogy az anyja kezdeményezi ezeket a dolgokat, mert a srác nagyon vevő a tesóra. Amikor először jött azután, hogy hazahoztuk a kórházból, cipőlevétel után egyből a tesót akarta látni. Aztán az este folyamán látni lehetett, hogy nagyon érdekli. Nem tudom, hova foglya elhelyezni a dolgot, mert szerintem azt hitte, hogy azért valamit majd csak lehet vele kezdeni, de hát egy egy hetes baba még nem partner. Mindegy, a lelkesedés igazi volt.
- mondott a párom olyat régebben, hogy talán az új baba javít a dolgon, lévén, eddig monopóliuma volt: csak tőle volt gyerekem, ezért érezte, tudta, hogy dróton rángathat. Most talán észbe kap és könnyebben jutunk kompromisszumokra. Persze, lehet, hogy ez már az észbe kapás után van ... végül is nem direktbe fikázott, hanem ilyen szépen, konspiratívan ... pár éve talán észre sem vettem volna (legendásan hülye vagyok a virágnyelvhez, meg a sorok közt olvasáshoz és a mögöttes tartalomhoz)

Dehát azt is mondhatnám, én vagyok az a mélytengeri porcoshal, akit semmi nem érdekel (szarok rája), merthogy mindkét gyerekem egészséges és szép (a nagyobbik tutira okos is és remélem, a kisebb is az lesz), a párommal szeretjük egymást és a kölyköket és innen most úgy tűnik, hogy volt nejem ellenére is sikerülni fog jól csinálni ... mindkét vakarccsal.